Csak egy rövid május…
Csak egy röpke pillanat …
mégis oly mély nyomot hagyott bennem…
Csak egy érintés…
mely változásra késztetett…
Csak egy kis édesség,
mely boldogságot okozott…
Csak a szemed…
mely oly csodásan ragyogott…
Csak egy mosoly…
mely bevésődött emlékezetembe…
Csak egy valaki…
Ki nem is volt senki.
Jöttél…s mentél…
Hogy miért kellet találkoznunk?
Kérdezem magamtól…
Azt hiszem az idő múlásával,
mikor már az összes falevél lehullik
akkor már nem fogsz egyáltalán hiányozni…
már nem fogok rád gondolni, mert csak egy emlék leszel.
Majdnem azt hittem egy földi angyal voltál,
az is lehet hogy átváltoztál, s tényleg az voltál…
Mindenestre köszönöm hogy egy kicsit velem voltál,
és köszönöm hogy hitet adtál.
Hinni valamiben, s valakiben… az egy nagy dolog.
Én mindet elhittem neked, segítséged egy csoda volt.
Minden amit mondtál egy szép angyali hangra változott
és mint egy mennyei dal zengett fülemben…egy ideig…
Nekem többnek tűnt ez a valami…
de ma már tudom csak egy pillanat volt…egy pár óra, egy pár nap…
de fejlődjünk hát tovább…mert minden számít…
minden másodperc, perc, óra, nap, hónap…s minden év… számít.
Hogy miért is kellet találkoznunk?
Kérdezem megint magamtól…
Ezt a választ már úgy is rég tudtam…
Azt hiszem ennyi elég is volt belőled.
Kommentáld!