Kétségbe
esés
Merre vagy boldogság,mindig csak rád vágytam
volt benne részem,és mégsem találtam!
Csöpp lány képében jöttél, kit mindennél jobban szerettem
Értékelni Őt gyarló emberként mégsem tehettem!
Szívem halott volt, mellyet ő élesztett újra
döglött lelkem hű társamként tekint vissza a múltba!
Vele minden percért mit rám áldozna végre,
vezekelnék szerelmemért,bármit megtehessek érte!
Míg csendben tűrt megalkudva némán
Szív nélkül bolyongtam hitetlenül bénán!
Lesnem kellett volna gondjait,szavait...
,megérteni e csöppség problémáit,bajait….
Könnyes szeme tükrében láttam volna magam régen,
tán most sem lenne e miatt kárhozottként végem…!
Nap nap után jönnek az átkos reggelek,
Míg én rémálmoktól meggyötörten fetrengek..
Szívem szerelme más karjában édesdeden szendereg…!
Sajnos akkor még nem hittem ő lesz életem párja,
és lám, minden régi fals hitem összeomlott mára!
Kérlek Istenem,ha a boldogságot méred,
Én részemet e csöpp lányba fektesd kérlek!
Nincs más vágyam csak Ő boldogsága,
S ha reményvesztettként én is beleférek, Istennek a hála!
Van még tán hely csöpp szívében e bolondnak,
Kinek sajnos idő kellett értelmét látni a dolgoknak!
Merre jársz boldogság, e csöpp lány szívében?!
Azt kívánom legyen teljes hátralévő életében!
(Viktor Knoll)
Kommentáld!