az az érvényes harag
készít egy adományt belőlem,
fényes póráz kezein
keresztül
a lovakért, akik naponta átfutnak
testemen-mikor a hideg ráz
a lovaknak, amik naponta futnak
vonszolnak
terhesen-
ezek a modern idők
amiben te ott túl a másikaknál
készülékkel
terhesen zokog sz
egy majom
prózaian ücsörög
csúnya lámpákkal
az ágyunk mellett
az érvényes harag
adakozik belőlem,
vagy mintha belőletek is
sokáig nem tudtam,
nem lehetnek
érintetlen zongorák
a mondatok mélyén
a táncos lába
végül eltörik
a napkeltében
valahogy
megnehezült a folyó
súlya vagy ezernyi méter
mélyre lök
rajtam rettentő
víztömeg
mégis, mintha
csak én élnék
egyedül én
érintetlen zongorák
ütemtelen nappalok
a kezed enged
elhull
elhull az állat
a táncos lába eltörik
a megsejthetetlen
láncolat sűrűjébe
akad a lába eltörik
bokrok mélyén
alszik a madár
vagy ezer méter mélyen
teljes súlytalan
beteljesületlen
olyan úton jösz
mit most
mély alvásban
már szeretni is
tudok,
meglehet
a szárnyak ma is
halált is hoztak
elő az odvakból
Tudsz keveset??
csak
egy keveset tudsz szeretni
a sok igézet szavaiban??
Azt a keveset
most azt az egy gyermeket áldozzuk a falakra
tudod a nehézvíz álomidején
ott lent
a nehézvíz ideje van
ott lent
az ég egy kéz részét képzi
ma este
a tiszta kéz
részét
képzi
de mégis kik
kik halnak meg az éhségtől ma?
Mi a nevük?
Tudod a nevük?
Mert a szavuk névtelenül cseng füleinkben
ha az eső esik
Szakadatlan esik
Kommentáld!