Elment mese mondó néne,
most már jó ideje.
Már nem csücsülök ki várakozva,
nincs mese,sem mondóka.
Sokáig tartotta magát a pletyka:
Beteljesedik majd a katasztrófa.
Napok,hetek komótosan teltek,
a történtek feledésbe merültek.
Két újdonsült férj köszöntötte az estés,
szürkületben sétáltak árnyként.
Elátkozott buszra szálltak,
hogy munkába induljanak.
A végzet mely álnokul,
alattomosan kúszott utánuk.
Ahogy a lépcsőket lépték,
sorsukat megpecsételték.
Vidáman helyet foglaltak,
élményeket egymással megosztottak.
Sűrű sötét burkolta őket körbe,
de sajnos nem szolgált a védelmükbe.
Segítséget nyújtott az társának,
a kegyetlen halálnak.
Busz haladt sebesen,
őt követi a veszedelem.
Teher szállító képében közelít,
balra húz és gyorsít.
Halál hanyagul legyint.
Eme mozdulat szül sikolyt és kínt.
A jármű lemez rakománya,
legyintés utasítására,
szabad utat kapva,
hasítanak a buszba.
Borzalmas mészárlás,
elevenekbe hasítás.
Vér és halál szaga,
ezzel van az éjszaka átitatva.
Jajgató sebesült ártatlanok,
akik csak áldozatok.
Siratják őket égi lények,
és itt lent földi emberek.
Angyalok suhantak,
könnyeik hullnak.
Elhunyt lelkeket,
magukhoz emeltek.
A két férfi is távozott,
hátra hagyva egy-egy családot.
Nem volt véletlen,
nem tévedtek,
azok az emberek.
Előre megjósolták ezt.
Házasságkötés volt azon a napon,
mikor halál mondott Áment halandón.
Kommentáld!