Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Most Noé bárkája jött el talán nekem.
Még az a nyár hozta ide, az őszbe,
Noé bárkáját. Esők hátán, mint halott
alkotmányként. De Noét nem láttam benne,
csak ablakomból azt a sok állatot.
Mind szelíd volt, jámborabb, mint talán az ember.
Ormányát lógtatva, mint az elefánt,
filozófusként. Tudja, azt mit tehetne.
Ég és víz parancs felet, lent a sodrás ad irányt.
A világ oldódott szürkeségben.
Hullámsávjukba elbújtatott színekben,
és eltűntek. Minden olyan színtelen lett,
és az a világszív egyre szívtelenebb.
Világ, ország, bárka majd megfeneklik.
Új zátonyt ad egy újabb Ararátnak,
s idegenként nézem majd ablakomból,
mert Nincs világom, az egy másik világból.
Noét nem láttam. Biztonságos bárkában
bent szónokolt, és mondott olykor nagyot.
Színlelt imákkal tévesztgette istent.
Vagy bor szerelmét élvezőn hallgatott.
Ezt nem tudom. Azt igen Ararát jön.
Mindig megjött, ha vér és könny elapadt.
S te is siess, fehér, hamiska szárnyas,
hozz csőrben reményt olajágadat.
No, nem nekem kell. Engem az Özönvíz
már nem rémít, és nem csábít Bárka sem,
az ablakomból látom, Nincs világom,
s azt a valót is, mit megtagad szívem.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!