Ma este a Hold fogy el,holnap a fagyi,
Lehet ez a szösszenet így kicsit gagyi,
De úgy érzem,emlékünk örök,
Jöhet újra komcsi, náci vagy akár török.
Legenda szeretnék lenni a Szíved című darabban,
Néha nagy a szám, de olykor habozok magamban.
Akár csak ezzel az értelmetlen pötyögéssel,
Weled minden pillanat elsuhan röhögéssel.
Szeretném, ha minderről sokáig írhatnék,
Akár még örömömben is sírhatnék.  :)

Meg van mi lesz első kötetem címe,
Az mi ezen mondókám záró ríme,
Jöhet vita,távolság,felesleges körök!
Tudd meg: Az érzés örök!

Töprengek sokat mit kéne másképp tennem,
Neked milyen ajándékot vennem,
De rájöttem,ha igazi irántam eme érzés,
Többet jelent ez mint testemből bármilyen vérzés.
Én tudom,hogy egy liverpooli mez se dobná fel a napom,
Hogyha mással kéne megtöltenem a lapom.
Örülök,hogyha veled lehetek,
És a kedvedben tehetek.
Most nagyidnál szóbelikre tanulsz,
Holnap welem egy fagyi mellett lazulsz.
Most gazdagabb lettem –remélem- egy jó ötlettel,
Te meg karácsonykor az egyetlen Érzés örök kötettel           

2011.június 15.

Most már kezdem látni: nem lesz ebből ajándék,
De minden esetre várnak még ránk nagy parádék.
Gondolkodóba estem, hogy vége legyen talán?!
De rájöttem nem találnék ilyet; se itthon-se Tatán.
Jobban kedvellek, mint te azt álmaidban hitted,
Bár lehet sorsom koporsójába csak a szögeket vitted.
Karácsony wan, most lehet, mosoly ül szép arcodon,
De abban biztos vagyok, addigra túl leszel a féltékenységi harcodon.
Lehet, ma éjjel már máshoz bújsz, miután ezt láttad,
Lehet mindez sokkal kevesebb, mint ahogy azt vártad.
De legyek most, épp közel, vagy épp távol,
Ígérem többet ad az élet a mától.
Mellettem-, vagy 180 Km-re tőlem:
Egy biztos, mind ezt a mai napon főztem.

Nyaltam a fagyit és az atlétámon látszott,
Hogy fejemben csak egy gondolat játszott.
Süllyed a hajó én már ezen nem wágom el magam,
Ha bárki is kérné, többé nem dobnám el agyam.
Hagyom, hogy lehúzzon a mélybe a víz,s fulladjak.
Vagy rántson magával egy lángcsóva és gyulladjak.
Akár egy madár is felfalhatja a halat,
Melynek az én testem csak egy falat.
De mégsem bánok semmit hidd el,
A szerelem már kétszer vitt el.
Három nem az igazság száma,
Három csak egy prímszám te láma!
Három helyett kettő is elég, ha akarod,
Csak kérlek, egyszer felém nyújtsd a karod.
Inkább egy sírás, mint száz csalfa mosoly,
Inkább golyówal, mint vízi pisztollyal pocsolj.
Nem vagyok biztos, bárhogy is sejtem,
Ezért magam egy paraszt mögé rejtem.

Elhadarni nem tudnám mindezt, hisz nem vagyok egy feka rapper,
Se Lukács Laci, se Oláh Ibolya, de még csak nem is egy drogos nepper.
Ha létezne néma üvöltés, hidd el úgy nyomnám máma’,
Bár a dühtől lehet állapotom kicsit kába.
De részegen-, józanul én őszinte maradok,
Ha földre kerülök onnan valamit meg ragadok.
Hisz a tanulság ösvénye, amit együtt járunk,
Remélem már nem a boldogságra várunk.
Mikor ezeket olvasod, csak azt kíwánom,
Hogy boldog legyél,s azt mondd: Igen jól csinálom.
Légy nagyon büszke arra aki vagy és lettél,
Mert magadra személyiséget nem a piacon vettél!
Bízom benne, bár csak képzelem,hogy most is nézlek,
Ha mégsem, hidd el lelki szemeim elé idézlek.
Ha már mást ölelnek karjaid, és nem engem szeretsz.
Másért nem is, de remélem, ezért sosem feledsz.
Szeretnék maradandót alkotni életem során,
Nem elcsúszni az élet útjának minden apró porán,
Hiába húsz évesen, úgy érzem nincsen korán,se nem nézek oly bután,
Mint egy víz alatti állatkertben egy hatalmas orán gután.





Van,hogy le nézel, mert nincsen kigyúrt testem,
Remélem azért örülsz,hogy szawaim neked le festem.
Nem túl színes,de ha dolgok mögé nézel,
Látod minden sorom végén mégis csak te vérzel.
De nyugi,ez az élet késén a szíwwerés amit érzel.
Ez amit sokszor áttolnak rajtunk,
Hogyha magunkért ki nem tartunk.
Sok száz érzés, amit darabokra vágunk vele,
Még sincs amiwel megfogd,hisz nincsen nyele.
Éles minden része járj hát rajta félve,
De mégis minden csodás pillanatot meg élve.

2011. június 16. /zsák szar :D /

Tízen hetedikén is ömlik nyakamba a zsákból,
Ha tudnék wisszalépnék ebből a táncból.
A pünkösdi királyságomon anarchia rombol,
Miközben bennem 1000érzés tombol.
Nem vagy te a kutyám,hisz melletted ébredni lenne jó,
Legyen nap,eső,jég vagy hó.
Egyre biztosabbá wálik,hogy meg lesz a távolság köztünk,
Még akkor is,ha titokban össze-össze szöktünk.
Tiszteletben tartom, legyen bármi a döntés.
Felállítás, nyakon vágás, vagy egy segg beöntés.
Erotikus álmom volt az éjjel veled,s felriadtam,
Akkor már tudtam ez miért történik: miattam.
Nem tudom megbecsülni a pillanatokat és görcsbe rándulok,
Nem vagyok laza hiába tekerek,ütök vagy kirándulok.
Wárom az smsed, mint szűz a gumit,
Akár egy drogos az intravénás szurit.
Mert nekem a kábítószer nem lehet más,
Csak egy-egy pozitív csalódás.
Az repít el engem a végtelen űrbe,
Hogyha kiskegyeddel  nem wagyok zűrbe.

2011. június 17. /zsák szar part. II./