Vincze László
.
Hitetlenül
Vásárok napján a harangok zúgása,
A templomoknak gyenge suttogása.
Siet egy-két idős, de hol van a fiatal?
Ármány mit tettél, mindenünk odavan!
Régente ünnep, és szent volt ez a nap,
Nem kell már az Isten, nem kell már a pap.
A hit sem kell, hisz „Új-imádat” született,
Pénzért sóvárgó, önimádó, „Tévé-elé ültetett”.
Megvehető, rendelhető, minden eladó!
Itt a katalógus, vegyél – nincs rajta adó!
Vegyél, mindegy, hogy mit, de vegyél!
Élni, csak így lehet, vegyél és vegyél!
Lekerült a szobafalról is a régi kereszt,
Elfoglalták helyét; hisz bármit megtehetsz.
TV köszönt reggel, és mondja, mit kell tenned,
Titkokat sugdos, sőt azt is, mit kell enned!
Élet ez, Hit és Isten nélkül? – kérdezem.
Lelketlen a világ, és nő benne a félelem!
?
..
Rajongás
Rajongok Érted kedvesem,
Ingok egy kicsit, aztán beléd esem.
Te meg nevetsz rajtam: ha, ha, ha…
Ácsolom bitóm, kezemben balta.
Cammog az óra, – távol vagy.
Sietve vágtat, ha velem vagy.
Kedvem oly nagy, mint a Himalája,
Aztán esztendőre elhagylak: alászolgája!
Kell-e?
Részeg vagyok mosolyodtól,
Izgatott, a szép szavadtól.
Tekinteted hipnotizál,
Álomködbe vulkanizál.
Csipke, selyem, puha bársony,
Sietve nyúlok el Veled az ágyon.
Karod ölel… Örökké! Örökké!
Aztán jön a reggel: soha többé!
Elég!
Régen szerettelek, de elegem van!
Idegenek lettük, – ez van!
Te is mást akartál, én is,
Áruló lettél, aztán én is.
Csak az fáj, sőt ég is!
Sose feledlek, vagy mégis?
Kínok közt fetrengem mostan,
Aztán a követ gyorsan felmostam.
Kommentáld!