Vincze László
Káosz
Kerekek forognak, előre-hátra,
Átkot szórnak erre a világra!
Olykor előre, néha meg hátra.
Sorskerék, vagy Istennek átka?
Zűrzavar mindenütt és bolondokháza.
Káosz (2)
Kardok között koronák,
Áldott, s átkozott bestiák.
Otromba, összevisszaság.
Szűköl itt is, ott is a nyomor,
Zaj, majd csend. Kaszál a halál…
Káosz (3)
Korok között, átmenet a csend,
Ám közben sok-sok ember leng.
Olyképp, hogy talpa alatt a szél csahol,
Szabó a hóhér, ki nyakkendőt csatol,
Züllöttek fent; lent meg az akol…
Káosz (4)
Képek-képek! Szépek és rondák,
Álmain, - azt is kigúnyolják,
Ordít kinek nem ég a háza,
Szorong, akinek van még munkája
Zörög a lánc, és vérzik a rabok lába.
Káosz (5)
Kérlek, ne menj el! S Ő marad.
Átölel.
Ostobán nézem: most mit akar?
Súg a fülembe:
Zsíros kenyeret ennék!
Káosz (6)
Kínlódik a világ sok-sok éve,
Árad a folyó, itt a világvége!
Országokat önt el az áradat,
Sivítva tör magának utat.
Zokszó sincs már, - kihalt a tudat.
Káosz (7)
Kénköves esővel jött a béke,
Átkot hozott, erre a vidékre.
Okos a bugyuta,
S az értelmes ostoba,
Zátonyra fut így a világunk sora. .
Káosz (8)
Kínlódom; fejetlen itt minden,
Ázom; pedig eső sincsen!
Oly korban élek, amikor
Szeretni bűn és árulás,
Zsarnok a jó, és jön az elmúlás.
Káosz (9)
Kapkodás, és felfordulás
Átláthatatlanság, semmi más!
Otromba barátok,
Sunyi, képmutató cimborák,
Zajongva ünneplik a végzetnek torát.
Káosz (10)
Ki gondolná, hogy rend van benne?
Átlátni pedig nem kell éles elme!
Ostobaság, az okosság párja
Sietve lépnek zöldegyenruhában.
Zárva a retesz, s te ülsz egy kalitkában!
Kommentáld!