Vincze László
Hét vezér: Árvalányhaj
Árvalányhaj lészen süvegedre tűzve,
Régi vágyad, hogy népedre lehess büszke.
Pazarlás és átok messzi-messzi űzve,
Ármány és hazugság ne legyen megtűrve!
Délceg Magyar néped ne legyen legyűrve!
Hét vezér: Eperfa
Eperfa alatt ölelem kedvesem.
Lehetne-e szebb-jobb díszletem?
Ő az, akit régóta tüzesen szeretek,
De az is Ő, akit az oltárhoz vezetek.
Hét vezér: Orgona
Orgona illatot terít a tavaszi szél.
Ne bánkódj, ha elment a szigorú tél.
Daru, fecske, gólya, mindahány visszatér.
Hét vezér: Kökörcsin
Kökörcsin virít a tavaszi réten,
Ott, ahol a földre ér a térdem,
Nem bántom, hisz a szépsége érdem,
Decemberig legyen benne részem!
Hét vezér: Tátika
Tátika, a kertem legszebb éke,
A levele nem tarka-barka mégse,
Sírna-e oroszlánszája – értem?
Hét vezér: Hóvirág
Hóvirág, hófehér királya,
Utolsó hófoltok bírája,
Bársonyos tavaszt előre cibálja,
A napból nem lesz senkinek hiánya!
Hét vezér: Tulipán
Tulipán: őseink kedves kis virága,
Öreg ládafiákra faragott ciráda.
Harmatcseppnek cifrázott kupája,
Ökörszem madárnak pihenő hintája.
Takaros kerteknek sokszínű subája,
Ölelő levelek büszke zöld leánya,
Magyar népemnek drága, szép hazája.
Hét vezér: Árvácska
Árvácska, a gyepszőnyeg magányos éke,
Legelők, kaszálók, pázsitok, rétek krémje.
Mostoha anyáknak csúfondáros réme,
Otthonülő, árva lányok keserű kedélye.
Sivár rétek, házak, álmok suttogó reménye.
Kommentáld!