Egy napon hallgatag voltam
Ezzel mindent elrontottam.
Fel sem fogtam mit teszek,
Hogy egy angyallal fürdeni mehetek!
Szépsége szavakba nem önthető,
Alakja szinte megigéző!
Lett volna millió kérdésem,
Legendába illő történetem!
De e tündéri szépségétől leblokkoltam,
Mint kisgyerek az új dologtól,megriadtam!
Zakatoló szível figyeltem minden mozdulatát,
Csábítóan gyönyörű mosolyát!
Elkápráztatott alakjának vonulata,
Bőrének fenséges bársonyossága!
Közelsége szinte égetett,
Mégis vonzalmamat takarni nem lehetett!
Hebegő kérdéseimen csak mosolygott,
De édes szavakkal válaszolt!
Ittam minden szavát,
Nyílvesszőként minden szó szíven talált,
De már akkor tudtam,éreztem itt a vég,
Előttem már minden út felég!
Számomra ő elérhetetlen,
Mint egy népnek istene,sérthetetlen!
De csak magam okolhatom,
Mulyaságom levetkőzni nem tudom!
Könnyes szemem már csak takargatom,
Nem láthatja meg senki,nem hagyhatom!
Mint a bohócok,arcomra maszkot teszek,
Mások azt lássák hogy boldogan nevetek!
Ne tudja senki mi balga vagyok,
I tündéri szépséget másra hagyok!
Érte zakatoló szívem jégbe teszem,
Mással a boldogságát,így tán elviselem!
Keserü könnyeim elnyelem,
Arcomra több barázdát nem vésetem!
Bolyongok méla bú magányba,
Lelkem így ítélve örök árvaságra!
Magányom ködébe rejtőzöm,
Szürkeség köntösébe öltözöm!
Had olvadjak egye az anya természettel,
Ne érhessen el senki többé gyötrelemmel!
Szívem köré acélt kovácsoltatok,
Hátha jeges acélba zárva meg nyugodhatok!
Kommentáld!