Manapság már rezzenéstelen képpel pucolom a vécét,

Ma mégis kiváltotta valami arcom rezdülését.

Történetem főszereplője nem más, mint a kula,

A cím alapján is kitalálhattad volna.

Mielőtt a cselekménybe belevágok,

Engedj meg nekem egy kis elöljárót!

Munkaköröm szerves(!) része,

Hogy nekem kell ügyelnem a wc-re.

Ez nem őrködést jelent nyilvánvalóan,

Hanem elvárják, hogy hetente pucoljam.

Ezúttal a feladatot péntek reggelre hagytam,

Így a csatába éhgyomorral indulhattam.

Wc tisztító, meg egy kefe-nem kell hozzá más,

Nem bonyolult folyamat a budipucolás.

A jól bevált forgatőkönyv szerint jártam el,

Ledugtam a kefét a dolgok mélyére.

Közben már húzza is le azonnal a másik kéz,

Az egyik meg emelné ki az eszközt tüstént,

De-Kedves Olvasó-itt nem várt fordulat történt,

Belepte a fekália a vécékefét.

Ez a momentum annyira a fejembe vésődött,

Hogy megfogadtam, írok róla, ha megmenekülök.

Na de még állok a kezemben a szaros kefével,

És a történetnek még koránt sincs vége.

Önmagában egy szaros kefe nem nagy probléma,

Még ha kenhető és ragadós is az állaga.

Egy újabb adag víz a vécéből és eltűnik, 

Gondolhatnád, de ez nem így van itt,

Ahol 5 percig tart, míg a tartály újra megtelik.

Ennyit nem várhatok ezzel a kezemben, gondoltam.

És a döntésemet kissé bizonytalanul, de meghoztam.

Átfutok vele óvatosan a másik WC-be.

Közben nem találkozom senkivel-remélem.

Sikeresen átjutok és a víz alá tartom,

De sajnos ez a tartály sem végtelen.

Nincs már több ötletem, se gondolatom,

Ehhez kevés egy hektoliter...

Kétségbeesetten indulok vissza a baj forrásához,

Reménykedve, hogy már hozzájuthatok a tartály tartalmához,

Mi jelen esetben a víz, az életmentő,

Húzom a kart, húzom, de csak nem jő.

Vártam, csak vártam sok hosszú másodpercet,

Ami egy szaros kefével a kezedben egy életnek tűnhet.

Várakozásom nem volt hiába szerencsémre,

Megindult a víz és egyben a vérkeringésem.

A kefe korántsem tiszta, de a tartály kiürült,

Így eszközöm újra a régi helyére került.

A budi aljában azonban még fekália hömpölyög,

De nem érdekel, én határozott léptekkel menekülök..

A folyosóra kiérve jut eszembe újra,

A kefe vécék közti útvonala.

Erről írnék pár sort zárás képpen,

Hogy miért lett versem címe szartenger.

A folyosó padlóján mi látható mindenfele ?

A szar és a víz homogén elegye...

Ettől a látványtól az agyamat egy időre kikapcsoltam,

A problémát robot üzemmódban hárítottam

És öntudat nélkül szart mostam.

Hogy tanuljatok az esetből itt egy hasznos jótanács,

Ne dugd mélyre a kefét, ha nem látod a wc alját,

De ha mégis megtennéd,

Ne vándoroltasd a kefét!