Ugye hogy akarod,
szívedet révületbe zavarod.
Szerettél e valaha mást jobban,
ha reánézel lelked lángra lobban.
Ki méhében hordja szerelmed gyümölcsét,
örömödet az élyszakában üvöltsd szét.
Ki voltál a magányos kóbor,
ami neki tetszik annak hódol.
Farkasból lettél jámbor lélek,
akitöl ha tükörbe nézek már nem félek.
Nem is inkább magamtol,
hanem mi bennem lakott attól a haragtól.
Megtanultam türelmes lenni,
parancs szóra elöre menni.
Nevelt az élet,
mára behuztam a féket.
Amit eddig elkövettem,
magam azért megköveztem.
Voltam igazságtalan és galád,
mára lettem ember barát.
Szígoru vagyok és jöhet rám ítélet,
megnéztem ama kölyök mivé lett.
Aki szegényen nött fel,
de büszkén dagad a mell.
Nem loptam s csaltam,
tesoim elöl semmit fel nem faltam.
Hibáztam de még menyit,
egy zsákra valót talán enyit.
Porbol gyurtak,
s reám fujtak.
Ha lenézek a hegyröl,
tudom onnan indultam lentröl.
Most sem duskálok javakba,
de nem vagyok magamba.
Van gyönyörüszép családom,
nagyon sok barátom.
És két szép gyermek,
kiket látok egynek.
Véremböl lettek vér,
mosolygos szemük simogatást kér.
Habár a nagyobik 10 éves,
öcsikére nemlesz mérges.
Párnap mulva érkezik a fiam,
ettöl vagyok olyan vígan.
Nevem tovább száll örökül rája,
ö a hetedik ki örökli az égnek legyen hála.
Sokadik ösöm kezdte a sort,
Hát igyatok az egéségünkre egy pohár bort.
Kommentáld!