Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Örökre
Valami iszonyú nagy ürességet érzek,
Elment örökre, kinek mindent köszönhetek.
Meg lehet-e köszönni az éltet, – kérdezem,
És egyáltalán, várná-e a köszönetet?
Ő soha nem kért semmit, csak adott,
Jól tudhatod, egy anya csak ilyen.
A földi létben (tán jutalmul) ezért hosszú élet adatott.
De kis öreg teste most már örökre megpihen.
Emlék ma már az utolsó érintés, s mosoly,
A hideg, dolgos, ráncos kéz gyengéd szorítása.
Így búcsúztunk, bár nem tudhattam akkor,
A végsőt inti fáradt ujja zongorázva.
S tervem, (ha kell) ölbe viszem be szobájába,
Hogy örülhessen: minden s mindenki visszavárja…
De csak azt a képet látom, ahogy betegágyában
Unokája kezét simogatja, és puszit lehel rája.
Tán a lelkét már akkor tovább adta,
A kis leánynak, hogy a harcot ő folytassa.
Üzenve, hogy a lét egyedüli célja nem más:
Mint az élet örökös körforgása!
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!