Helovíni hangulat
Kés, bor, dől a fej
Akasztófák, nem lehet
Megállni már soha se
Halott kalauz integet
Ellátták a baját
Fejbőrt meg a haját
Kezében lóbálva vár
És integetve dalolász
Furkál a vezető
Mert mozdonyt vezet ő
Kezében a kormány
Vagy a kormányon a keze
Feje kivált talány
Dől oldalra suta nyakán
Nem tudni honnan de mégis
Csörgedezik a véri
Vérig sértve, végig állva
Utaztatja kócerája
Puccos cuccos vendégei
Mire felszáll, elfelejti
Honnan jön és hová megy
Pokol-e az, vagy a menny
Menjen inkább ijesztgetni
Kastélyba vagy erdőszéli
Kiskunyhóba, oda betér
A vándor, kire vár a régi
Mulatságos, kötél végi
Lóba lesz előbb belőle
Beleőrül a tükörbe
Körbe-körbe forog a világ
Vagány country, itt a halál
Nyál csorog, a fasorok
Kergetik és hancúrok
Kötéllel, vagy söréttel
Nyuvasztják már a réten
De nem mindegyi ilyen ravasz
Ki az expresszen ma utaz
Van köztük, ki ha látja
Újra meghal, az ő halála
Saját keze által befejeztetett
Kötélen lógott kb egy hetet
Aztán feje esett, fejszegett lett
Fejsze nyele vágta a kötelet
A vonat tehát tovább caplat
Szellemvisongást hallat
Hallgat a sír, a fák sírnak
Vége a toron a fasírtnak
De esznek tovább élők, holtak
Nem törődnek gonddal, bajjal
Nevetnek, meg huhognak
A padláson meg futkosnak
Az ég sötétedik, reped
Egy újabb vagon érkezett
Tele vidám nemrég-holttal
Nevetnek, mert hull a hulla
Durva kezek nyitnak ajtót
Kinyitják, mert a lárma baljós
Fájós fejek a kezekben
Leplezetlen rothadt keblek
Megérkeztek itt van mind
Ez a pokol, maradjunk itt.
Kommentáld!