Elfáradt az öreg Nap,gyengült már ereje,
Itt van már a nyakunkon az ősznek eleje.
Láthatatlanul,színes tintával a leveleket
festi,
Míg a kis levélke az ágát el nem ereszti.
A bolond szél , mint a levelek rohanó postása,
Az viszi messze őket,s az ember csak csodálja.
Piros,sárga,okker,s ezer szín skálája,
Nem látott még ennyi színt festő palettája.
S a lehulló levélnek álmos hajdani gazdája,
Lassan pihenni tér majd,szép színes ruhája.
Hullik a gesztenye is,burka felreped,
Szedjél össze sokat,amíg megteheted.
Sok-sok gyermeknek örömére válik,
Gesztenyéből épít egyik és a másik.
Egyet a fejnek,egy felet kalapnak,
Jöhet már a pocakja,utána a talpak.
Hurkapálcákból még a lábakat rakd ki,
Kész is lesz lassan Gesztenye Marci.
Elmúltak már a forró nyári esték,
Kinn a drótokon gyülekeznek fecskék,
Elhagyták fészküket is,fázósak az esték,
Vissza fognak jönni,az
utat jól meglesték.
Ilyenkor a természet megnyugodni
látszik,
Erőt gyűjt minden,s
nagykabátra vágyik.
Madárkák csomagolnak
már a hosszú útra,
Minden évben megteszik ezt újra és újra.
Sietve,bőszen jött
el,nyári vendégeket zavart,
Miatta zörgeti most
csípős szél az avart.
Nem törődve vele ki és mit is akart,
Napsütéses tájra
szürkeséget takart.
Kommentáld!