PIÁS MONOLÓG
Csókolom Kriszti a handját
Nem vagyok én részeg, csak félszeg
És egy kissé hangyás
De, nem találom, kérem, azért kutatom
Úttalan utakon azt a vezérhangyát
Ja, hogy ön nem is a Kriszti,
Ezer bocsánat,
De minek ez a hiszti
Hisz látja leborultam a lábai elé
Itt, ni
Ne sikítson, kérem, még a lábához sem értem
Csupán, bocsánatot kértem
Bár az agyam egy kissé
Már
Meg vagyon bomolva
És hiába is korhol
Mert
Sok volt az alkohol
Azért vagyok így, a földre omolva
Nem, ne is kérdezzen, hogy velem mi van
Már a májam is ki van
Mert a szesz, tönkre tesz,
Rosszul bánik velem,
Savval marja szegény gyomrom,
És ha érzéseim
Nem csupán
Csalóka játékot
Űznek gyakran velem
Akkor még hozzá jön
A bensőmben lévő
Összekuszálódott
Vékony, s vastag belem
Ó, ne legyen már oly naiv
Nekem a Világ, egy nagy ív
Ó
Cimbora
Csak szóljon a tambura
S ha majd megfáradtam
Bár nincs még rá keretem
De majd megigénylem, s lesz
Egy csilli - villi
Szép járókeretem
Nem kell már a szex
Ha van elég szesz
Kérem, vegyen komolyan
Nekem a szesz amolyan
Mint, másnak a szerelem
Vedelek, mert szeretem
Vágyom őt, és övé minden kincsem
Mit bánom én, ha fúj a szél, és kabátom nincsen
Volt ugyan, de azt is pénzzé tettem
Nem, nem ettem
Csak ittam
Látja az üveget reszkető kezemben
Ugyan, már csak félig
De mégiscsak
Itt van
És, ameddig élek, én el nem eresztem
M
É
G
A
IS ŐLESZ A KERESZTEM
S
Í
R
O
M
O
N
Kommentáld!