Pipás Péter
Szép Örzsike egy tanyán élt,
Ahol cikáztak a fecskék.
Apja, anyja úgy szerette,
A világtól rejtegette.
Szép Örzsike a fákkal beszélt,
Virágok figyelték léptét.
Hű társa egy őzgida lett,
Kit a házban nevelgetett.
Szép Örzsike leányka lett,
Messzi földre híre elment.
Jöttek szolgálni legények,
A tanyára be-betértek.
Szép Örzsike szerelmes lett,
Egy szolgalegényt megszeretett.
Apja, anyja eltiltotta,
Nem mehetett a határba.
Szép Örzsike csak szenvedett,
Őzijével világgá ment,
Tanyáról tanyára járva ,
Kereste a szolgafiút.
Szép Örzsike, mikor elment,
Apjának fogadalmat tett.
-Világgá megy bánatában,
Megöli magát a Tiszában!
Szép Örzsikét sokan látták,
Szépségét is meghallották.
Olyan szép volt, mint a márvány,
Férfiaknak, mint a bálvány.
Szép Örzsikét ki nem állták,
Az asszonyok kiátkozták.
Minden férfi róla beszélt,
Megkérte volna a kezét.
Szép Örzsikéért berúgtak,
Lovat, kocsit mind eladtak.
Flintájukat elővették,
Vetélytársukat lelőtték.
Szép Örzsikét már nem látták,
Nem látták az őzgidáját.
Mindenki gyötrődésbe merült,
Apja dúlt-fúlt, mint az őrült.
Szép Örzsikén az átok fogott,
Ha nem lehetett immár boldog,
A Tiszának vette útját,
Elfeledve búját-baját.
Szép Örzsike őrült apja,
A férfiakat felakasztatta.
Bolond feje úgy hihette,
Tőlük múlt ki lánya élte.
Pipás Pétert majd elfogták,
Sirathatta már a lányát.
Sötét tömlöcbe vetették,
Így tengette bús életét!
Kapcsolódó bejegyzések:
Pipás Péter balladája