Pipás Péter Balladája
Nyomorultat az ág is húzza
Éltét a hóhér kurtítja…
Magyar Alföldnek öröme
Szilva, s baracknak törkölye
Tanyavilág sötét, durva,
Erre az élet többnyire kurta.
Részeg ember, megvert asszony
Aki mindég csak hallgasson…
Ki segít? Csak Pipás Péter,
Jó szívét nem elég dicsérnem.
Segítek és én ténsasszony,
Csak arra kérem, hallgasson!
Másnap reggel a pajta szárfán
Ott lengedez az ember árván.
Nem sok idő telt és múlt
Másik asszony jött és búg:
Tegye meg kend Pipás Péter
Jó szívét nem elég dicsérnem.
Másnap reggel a pajta szárfán
Ott lengedez az ember árván.
A tanyákon már nyugalom ül,
Nincs hangos szó kívül-belül.
Pár hét alatt tucat halott,
Nyakukon kötél hagyott nyomot.
Pipás Péter pipafüstje
Száll és minden elfeledve.
Tömlöc mélyén talpig vasban,
Egy sarokban pusztán maga.
A többi rab rá se pillant,
De egyre jobban jön az illat…
A szagból aztán hetek múlva
Orrfacsaró bűz lett, durva.
Pandúr s fogoly most egyet akar,
Mosdatni, ha ő nem akar.
Ám csak ámul pandúr és rab,
Pipás Pétert bár nagydarab,
Ott derült ki, hogy asszony féle,
Holt férje gúnyájában jár két éve.
Nyomorultat az ág is húzza
Éltét a hóhér kurtítja…
Kommentáld!