Rabmadár
Szabadnak született
szelek szárnyán élt
Hitte a jövendőt nem volt,
amitől félt
Lombkoronák között
szállva vagy a kék égen
Tulajdona volt
minden, teljes egészében
Nem tudta mi a
szabadság vagy a rabság
Hisz nem tapasztalhatta,
amíg el nem kapták
Bebörtönözték
gyönyörű aranykalitkába
De hiába a szép
börtön eltűnt a szabadsága
Szárnyalt volna
szívesen újra a semmibe
De a rácsok között
esetlen volt a röpte
Bánat emésztette apró
picike szívét
Elvették szabadságát
megtörték lelkét
Elsárgult lombok között
nem járhat már
Csak a szép börtön és
a bánat, ami rá vár
Emésztette kicsiny
szívét a gondolat
Tudja már mi a szabadság,
ami oda van
Élni lehet így is, de
élet ez?
A kérdésre a válasz
nem, nem lehet
Volt választása étel
ital rendelkezésre áll
Rabságban létezni
vagy inkább a halál
Egy derűs reggel
felnézett az égre
Irigyelte a többit,
aki szárnyalt a szélbe
Nekirepült a rácsnak
egyszer aztán még
Addig, amíg el nem
tűnt odafentről a derűs ég
Így találták holtan a
kalitkában
Ledobta láncait és
újra szárnyal
Ugyan csak a lelke
szabadulhatott
De a szabadságát visszakapta,
amit az Isten adott
Rabmadár az én szívem
is bilincs feszül rajta
Élni nem tudok így,
nem vagyok az a fajta
Talán eloldoznak,
hiszek még az embernek
De közel az idő és
inkább leszek eretnek
Eretnek leszek, ki
nem ismeri Isten szavát
Ki eldobja láncait,
és nem várja hogy eloldozzák
Még van idő, talán
egy kevés még van
Hogy szívem bilincsét
hátrahagyjam
De ha nem sikerül
feloldozást nyernem
Választhatom a másik utat,
hogy szabadságom elnyerjem
Igen ember,
kinyithatod még a rozsdás lakatot
Vagy egy utolsó
dobbanással letépem a láncot
Kommentáld!