"szuzus" verse:
Csendes a ház...
Csendes a ház, a mesének vége,
szürke hétköznapok jönnek.
Várjuk újra, hogy érkeznek végre,
hiszen nekünk az is nagy ünnep, ha
gyermekeink csöngetnek be.
Fáradt üresség ült a házra,
sötét ködfelhő takarja a tájat,
elmúlt egy év, előttünk egy újabb,
hogy mit hoz az új,
az csak rajtunk múlhat.
Egy sort olvasok, ám gondolatom
messze jár valahol,
hogy hol?
azt még magam sem tudom.
A hírdobozt már be sem kapcsolom,
hiszen csak fokozza bajom.
Inkább könyvek közt matatok,
hogy a rossz idő könnyebben múljon,
és fájó gondolatom jobbra forduljon, és a
jövőtől való félelmem végre elmúljon.
"Slick" verse:
Volt egy barátom!
Volt egy barátom;
Őt most már sajnos nem láthatok;
Elment messzire a távoli mennybe;
Hol mindennek a boldogság a leple!
Emlékszem még egy éve;
Együtt mentünk ki a térre.
Most a tér is magányos;
Mert elvesztett egy igaz s hű barátot!
Most a barátok is csöndesek;
Mert elment kit hűen szerettek.
S én még mindig gyászolom;
Mert ő volt az egyetlen igaz barátom!
"Torzo52" verse:
Csillag voltam...
Ha egyszer azt veszed észre,
Hogy nem ég a gyertya vége,
Csak fekete kis csonka kanóc maradt,
Akkorra a halál, felettem már, diadalt arat.
Amíg éltem, állandóan égtem!
Lobogtam jobbra, lobogtam balra,
Fényem hol sárga, hol vörös, hol fehér,
A szivárvány volt, ki a színekkel játszott rajta.
Hiába - múlandó ez a világ!
Itt elhervad, megfagy, elhal minden virág.
Lehullanak a fákról a levelek,
Belepik majd, földi szemfedelemet.
Ha egyszer azt veszed észre,
Hogy nem ég a gyertya vége,
Csak tekints fel a sötétben, a csillagos égre.
Ott fogok ragyogni, a messzeségbe.
Mert a csillagok is meghalnak!
Az ember, mért lenne kivétel?
Az igaznak, az igazság!
A hazugnak, a hazugság az étel.
Nem voltam szent! - Elbuktam mint mások,
Loptam, csaltam, becsaptam a világot.
De megbántam mindent, amit tettem!
Isten által aztán, igazzá lettem!
Gyújts kedves egy gyertyát értem,
Ha úgy érzed, megérdemeltem.
S ha újból lobogni látod a fényét,
Megláthatod benne isteni lényét.
Azt a tűzet, mely bennem is égett,
Keresve szerelmed,s isteni lényed.
Köszönöm neked, hogy végig velem voltál,
Azt is , mikor tenyereden hordtál.
Bocsáss meg nekem, hogy magadra hagytalak.
De nem én szabom az időt!
Megszülettem, ezért hát meg is kell halnom,
De nem a földön lesz sírhalmom.
Mert csillag voltam, csillag lettem,
Föld porából testet vettem.
Végig jártam földi utam,
S hazatértem hozzád uram!
2008. június 4.
"furcsaazelet" verse:
Lebegve
Körülvesz. Engem, téged, minket.
Nélküle ezen a Földön nem lenne élet.
Nélküle a madár nem siklana az égen,
Nélküle a hullám nem a parton érne véget.
Végy belőle egy mohó kortyot,
S hagyd, hogy a hullám messze sodorjon.
Válj eggyé a vízzel a hullámsipkákon,
Maradj a felszínen, s hagyd, hogy a tüdőd kitartson.
Lebegsz, talán szállsz is a végtelent nézve,
A gondolatok messze, nyugovóra tértek.
Bánatom terhe most már az iszapot mossa,
Fél pillanatra az életem eldobtam.
Kinyitom szemem, de a víz alá merültem,
Nincs több levegőm, mi felemeljen.
A víz édesen suttog a fülembe,
Szavát ez egyszer majdnem elhittem.
Magamhoz térve felálltam,
Kinyitva szemem, újra láttam.
Új esélyt adtam magamnak,
Itt az ideje, hogy kihasználjam!
Tunde0121 verse:
Kell hogy....
Kell hogy bátor, erős légy
Mint egy vad oroszlán.
Kell, hogy saját magad ballépésén
Nevess és mosolyogj tán.
Kell, hogy ismerd a reményt.
Mert ő hű társ életed során.
Kell, hogy sírj és búslakodj
A sors minden gonoszságán
Kell, hogy megismerd a természet világát
Ebben is meglelheted a boldogság harmóniáját
Halld meg a madarak lágy dallamát
Érezd meg a virágok gyönyörű illatát
Nyisd ki szemed a világban ám
És keress olyan dolgot amiben magadra találsz.
Tünde egy másik verse:
Igaz barátság
Van egy barát, ki mindig melletted áll,
Ki veled sír, ha
Az élet súlyos keresztet ád.
Ki veled nevet, ha
A sorsod jobbra fordul át.
Szívetek egyszerre dobban,
A lelketekben egy dallam szólal.
A bú titeket sose el nem kapna,
Mert minden nap a barátságtok legszebb napja.
Az igaz barát, olyan mint egy hűséges madár,
Nem száll tovább,
Akkor sem, ha a többiek otthagyták,
A szárnyaszegett árva fiókát.
Még egy versike Tüncytől:
Anyának!!
Drága Anyuci mit is írjak néked?
Úgy érzem nélküled üres lenne az élet.
Szemeddel figyeled minden lépésem
És frászt kapsz. ha a helyes utat eltévesztem.
Kapkod a fejed milyen hibát vétek,,
De mindig megbocsátasz ezt köszönöm néked.
Félek elmondani mit is érzek
DE azért ne gondold ,hogy nem szeretlek téged.
Gyorsan múlnak el felettünk az évek,
de remélem mint anya te ezeket boldogan éled
"Hedniskhjertad" verse:
Középpont
A felejtés dala Szólt a vízen ahol voltam,
Mint egy gubó domborodik ki a beágyazódott szomj.
Vágysúly mely futásban tart, menekülök az elől
Ami vagyok? Voltam? Lehetnék?!
Ki látja a megnemnyilvánulatlanságot?
Ha éppen nem a sötét Kórus Szaval,
Akkor Toltsúlyként homályos vájatba húz,
Ahol Oly zártak a falak.
Szürke köd ami van, a változatlanság rémálma
Mocskos Könnycseppek beesett ragadós szégyenszennye.
„Nem tud rám hatni”
Ez a változatlanság rémálma
A periféria létezik.
Mi a Középpont?
Vagy csak szórt töredék minden pillantunk, fázisunk
Egyszer s egyszerre külön valóságként tekint önmagára?
„a törött lencse torzít”
És nem tudom, hogy mit énekelek…
A romlás dala lenne? A fájdalomé, ami mágnesez?
Csak most Csak valamit….
A habzsolás árnya diktál-e?
Vagy a fény csóváját rajzoltam körül?
Kínketrec az ember?
Üvöltve nyom feszít hatfelé felül.
Csak legyen kint! Ha van tér!
Csak ne formáljon keresztezett fájdalomkarikává.
A szenvedés van, inspirációt hozhat,
De vajon fájna-e ha nem képet játszanánk?
Minden szerep része az egésznek?
Minden tükör középpont-e?
Ha a külső részek mind hamisak,
Mi a kiinduló belső pont?
Ahonnan minden egy és örök,
Valós, Állandó
2005-11-06.MEA
Tüncy újabb verse:
Barátság....
Egy dolog van,
ami az életben számít.
Akiket szeretek,
mindig boldognak látni.
Ha sírásra fakadnak,
s a szívük is fáj,
Remélem és ott leszek,
hogy segítsek a baján.
Mert, ha valami bánt.
Nem kell más
Csak egy jó barát,
aki ott terem,
és elsírhatod ami a lelkednek fáj.
Együtt sírtok ,
az élet sok gondján.
Majd egy kis
megnyugvás után.
Újra nevettek a sok,
rosszat hátrahagyván.
Bárcsak ily gyorsan oldódnának
meg a gondok is
Mint ahogy ez a versike
mondja ki.
De ne aggódj , ha most
sok teher is nehezedik rád.
Higyj abban, hogy egyszer.
Minden megoldódik tán.
És újra mosolyogj
s a nap is melegen süt majd Rád.
Tüncy :)
Kommentáld!