Kedves Viktória

Örülök, ha segíthettem neked...:-)

Üdv: Zoli.

Válasz

Köszönöm a tanácsokat!Sokat segítettek!Próbálok minél többet olvasni verseket és sokat is gyakorlok.Vannak más már formába szedett verseim is,de mivel ez volt a legújabb ez is állt legközelebb a szívemhez.
Zoltán nagyon tetszik ahogy átírtad.Teljesen így gondoltam amikor megírtam a verset.

Válasz

Kedves Viktória!
Teljesen egyet értek Zoltán soraival. Megjegyzem, még van időd fejlődni. A tartalom a legfontosabb, de azért ne felejtsük el, hogy a lírai gondolat önmagában még nem vers. Ahhoz, hogy valamit versnek nevezzünk, még sok minden kell. Ilyen elsősorban a forma. Igaz, van szabad vers is, de véleményem szerint csak az írjon ilyett, aki a kötött formában is járatos. A versformák megismerésére egy nagyon jó forrásmű pl.: Gáldi László - Ismerjük meg a versformákat c. műve (megjelent 1987, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó).

Válasz

Kedves Viktória!

El olvastam a versed, és alapjaiban nagyon jónak tartom.
De azért ha elfogadsz tőlem egy tanácsot,pár dolgot azért
meg említenék.
Bár nálamnál jobban értő, és tudó moderátorok,
és írók is vannak ezen az oldalon.
De...

Azért meg kell jegyeznem,hogy a verset olvasva
volt némi hiány érzetem.
Nem a tartalommal, inkább a formával kapcsolatosan.
Látom, valamilyen szinten próbáltad rímekben le írni
ezt a verset,
bár szerintem ez nem teljesen sikerült.
Mert ha így kezded, akkor valahogyan ezt végig is kell vinned.
A másik, hogy a sorok hosszúsága is nagyon fontos.
Mert némely helyen nagyon rövid, valahol meg nagyon hosszú lett.
Így valamennyire megbomlik az egyensúly.
Ha a mondani valód a sorok takarják, ami természetes hisz
az maga a vers, akkor az formáljon egységet.
s nagyon fontos a helyesen leírt vers is.
Utólagos engedelmeddel, nem nagyon megbontva a versed
lényegét, és mondani valóját meg mutatom mire gondoltam.
Ez csak amolyan mankó.

Láttam újra, s tudtam nap nap után fogom,
Nem más mint múltban egy folt egykoron.
Én villámcsapásként szeretem bele másba,
csak a pillanat műve volt az, első látásra.
Nem is oly régen én még róla beszéltem,
Aztán csak úgy jött az a megváltó minden.

Elfordítom a fejem, néz, ó de már mindegy,
mert közös sorsunk, jövőnk már nem lesz.
Sajnálom, ettől én másként nem érezhetek.
Akarva - akaratlanul bántom,gyilkos hatalom.
Ő gazdag, én szegény, s az érzést akarom?
Nem marad a lelkemben más csak fájdalom.

Szívemben csak az üresség volt együtt vele,
a másikat érezve kéjes, vágyakozással tele.
De szerelem nem volt, végig józan maradtam,
eszemet nem vesztettem el soha a harcban.
Magam a sorsomnak soha meg nem adtam,
bár oly sokszor éreztem hogy alul maradtam.

A másikat látva szárnyra kelt az én lelkem,
Ölelő karjai el ragadtak, s repítettek engem.
Azóta tudom hogy csodákra senki sem vár,
Lehullott körülöttem az a mesebeli kártyavár.
Angyaloktól kaptam színes lebegtető szárnyat,
szívem őrült dobbanásával feledtem a rosszat.

Embertelen vágyakozással kerestem a jobbat,
nedves ajkain ajkammal olthatnám a szomjat.
Elképzeltem ő titkon, szerelmesen vár engem,
hogy álmos szobában selymes függöny lebben.
Furcsa érzés lényemben mint az a réges régi,
Szívemben nem győz, mert az újat szereti, félti.

Baráti szeretettel:

Zoli.

Válasz