Sors
Az íj feszül,
A nyíl repül,
És vajon merre száll?
Az
égen sólyomszárny feszül,
Alatta
elterül
A zöldellő
táj.
Ha a két szív
egyesül,
Akkor álom
teljesül,
S boldogság
vár.
Ha az éjben
dallam csendül,
Az szívet
lobbantva zendül,
Boldog a pár.
Az ég derül,
A lég hevül,
Lassanként
itt a nyár.
Az íj feszül,
A nyíl repül,
De vajon
meddig száll?
Ha az
ellenség csepül,
És te állod
emberül,
Győzelem vár.
Mert az ember
akkor szembesül,
Amikor bajba
kerül,
Ki a barát?
Amit
szereztünk ebül,
Olyat senki
sem becsül,
Minek a zár?
A lankára új
árnyék vetül,
Éjjel a föld
ismét lehűl,
Sok lesz a
kár.
Az íj feszül
A nyíl repül
És téged
boldognak lát?
A hazug
mindig szembesül,
Mert az
igazság hamar kiderül,
És nem lesz,
mi fáj.
A gonosz
fejvesztve menekül,
Amint a jóról
értesül,
Ajtót kitár.
Ha vállunk
ajtónak feszül,
Akkor mi
állunk csehül,
Romlás mi
vár.
A földre
hólepel kerül,
Betakar
mindent lent, s felül,
A takaró
lágy.
Az íj feszül,
A nyíl repül,
És neked mily
sorsot szán?
A tóba
kócsagcsőr merül,
Beléje
apróhal kerül,
Féllábon áll.
Egy vándor
szépen hegedül,
Aztán az
asztalhoz leül,
Tele a tál.
A pohárba
tüzes bor kerül,
Lelkeket
melegít belül,
Ha van, aki
vár.
Az íj feszül,
A nyíl repül,
Életed
tovaszállt!
Kommentáld!