Szélszerető
Beletúrtam ma hajadba,
Mint friss őszi szél.
Hajadba, gesztenyebarna hajadba.
Hajadba hordtam, a száraz leveleket,
Eléd hajtottam az elmúlás illatait.
A fanyar füstöket, kalács illatát.
Az első dérrel megcsípettelek,
Megríkattalak, megnevettettelek.
Dévaj szeretőd voltam,
Az első bortól és a tekintetedtől kótyagos.
Beletúrtam a hajadba,
Mint jeges téli szél.
Hajadba, galambősz hajadba.
Összekoccantottam fogaid,
Jéggé dermesztettem ujjaid.
Megfőztem szegfűborod,
Jégvirágot növesztettem ablakodon,
Befűtöttem a kandallódba.
Hódunnával betakartalak.
Szilaj szeretőd voltam,
Hideg, számító, kemény és józan.
Besurrantam ma fürtjeid közé,
Mint új tavasz lehelete.
Hajadba, lenszőke hajadba.
Megfogtam kezed, és vontalak magammal,
Friss mezőkre, virágok közé, kék égre.
Rózsákat szórtam utadba, színeket, ezreket,
És illatokat, bujákat, töményeket, izgatókat.
Lángra lobbantottam a szívedet,
Vágyakkal töltöttem fel testedet.
Bebújtam ruhád alá, megcirógattam melledet.
Megborzongattalak. Füledbe súgtam, szeretlek.
Csalfa szeretőd voltam.
Bohó, mámoros, lobbanékony. Hűtlen.
Beletúrtam ma hajadba,
Mint a forró nyári szél.
Hajadba, lángvörös hajadba.
Fürdettelek tavakban, folyókban,
A tengerek hűs habjaiban, fényárban.
Izzasztottalak, megégettelek,
Gyümölcsökkel vártalak, lombos lugasomban.
Madárfüttyel, hosszú nappalokkal,
Tüzes égaljával, vad viharokkal.
Vége-nincs árnyékokkal, délibábos pusztasággal.
Erős szeretőd voltam,
Forró csókú, izmos hátú, ölelő karú.
Kommentáld!