Szerető való e világban…
Feltűnsz és eltűnsz. Hogy mi marad utánad,
nem tudod sejteni, sem akarod.
Csak a melegen tartó édes álmod,
a dalt rólad és rólam, egy bűvös melódiát,
ígéretek és számadások nélkül,
így kötetlen világod.
Nem tudod, sejteni sem akarod,
kóstolsz és ízlelsz, aztán félreteszel könnyen,
kétség gyötör, kellek-e még, vagy ennyi volt,
s hogy egy játékszer mennyit érhet,
dobbanó szívvel nem tudhatom.
Csak a melegen tartó édes álmot,
a lényeg, hogy játék maradjon,
amelyet ha megunnak, eldobnak,
már nem játszanak tovább
s a hallgatáson túl nincsenek szabályok.
Egy dalt rólad és rólam, egy bűvös melódiát,
s hiszem, ez rólunk szól s a miénk,
de meglehet, szerető arra való,
hogy ne aludjon ki a láng valódi frigyedből való.
Ígéretek és számadások nélkül,
mindent titok nélkül leng körül, csak az élvezet
és a vágy valódi, ez a szerető,
s ezért neki nem tartozol hisz semmivel.
Egy kötetlen világot,
melyben mindent elárulhatsz,
hová bújni vétség, de édes kísértés,
melyet tagadni és átélni egyaránt bűn.
Nem tudod sejteni, nem akarod,
s nem mered vallani hiányod,
úgy teszed, mintha játszhatnál,
csak így éled túl.
S hogy egy játékszer mennyit érhet,
dobbanó szív vedel, nem tudhatod,
csapodár lelked bűneit túlzottan imádod.
Ez a szerelem tudjuk, mely nem győzhet,
már el van ítélve, mért aggódom
mégis úgy, hogy kéjes szerepem
egyszer talán másra ruházod.
Kommentáld!