Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Mi lehetett az oka....talán az eső?
Egy árva csepp, mi szemedre hullt,
megidézett sok emléket benned,
és lassan, peregni kezdett a múlt.
Szemed tükrében, film lett az élet,
ezernyi pillanat volt ami megigézett.
Halk sóhajú szerelmed sírni kezdett,
sós ízű cseppje lassan földre hullt.
És csak esett, esett szakadatlan,
míg Te, szürke felhőként az égen,
tengerré oldódott emlékek vizében,
tükröződni láttad, könnyező magad.
Lelkednek néma zongoráján, mint
hegyekről zuhanó, dübörgő lavina,
sikoltva játszani kezdett az emlék,
némán zokogó, hegyeknek bánata.
sírj csak, sírj! Mikor permetté leszel,
részecskéidből új fátyollá sző a szél,
minden zápor után, magával ragad,
Szivárvány hídon ragyogj, a Nap alatt.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó bejegyzések:
Zemplén, 1981.
Ahogy a zápor..
Egy borús felleg bánata