Be vagy lépve mint Tóth Lajosné | Kilépés

Amatör versírók klubja

Szomorú emlékek

14 éve | Bittmann Adrienn | 0 hozzászólás

Szerettem volna hinni neked,
S örökké fogni két kezed.
Elmondani minden nap, hogy érted élek,
De mióta elhagytál egyedül félek.

Elbújok magányomban s félek az érzéseimtől,
Menekülök lassan minden hitegetéstől.
Oly jó lenne ismét újra látni téged,
Miért lett mindennek hirtelen vége?

Nem kívánok nagy dolgokat csak szeretni akarok,
De tudom érzéseimmel egyedül maradok.
Nem vár rám senki és semmi csak a sötét szobám,
A szél majd elfújja bánatom porát.

Nem tudom mikor talál rám újra a szerelem,
Boldogan emlékezem vissza milyen volt te veled.
Tudom már nem kaphatlak vissza soha,
Az élet nélküled sivár és mostoha.

Címkék: