Hegyek mögött készülődve gyűjti az erejét,
És hadrendbe állítja félelmetes seregét.
Most jön el ideje az Ő uralmának,
Hogy megmutassa erejét az egész világnak.
Első sorban áll a hideg, hűti majd a levegőt,
Jöttére előveszünk nagykabátot, fejfedőt.
Bundát növesztenek az állatok, - vackolnak,
Tudják, sanyarú életük lesz majd ha fagy.
Második sorban áll a fagy, feladata nagyon nagy,
Ahol ő megjelenik, minden megkeményedik.
Rögössé válik a föld, a fű keményen zizeg,
Jégvirágból kap függönyt az ablaküveg.
Harmadik sorban áll a hó, a hófehér takaró,
A pihén-puhán, pörögve-forogva aláhulló.
Jótékonyan betakarja a természet sebeit,
Fehér ruhába öltözteti a fák kopasz ágait.
Negyedik sorban várakozik a hideg szél,
Ha süvítve elindul, senkit, semmit nem kímél.
Várat épít a hóból, a fákat derékba töri,
Jajgatva menekülnek előle az erdő vadjai.
Utolsó sorban kopogva toporog, a síkos jég,
Megelőzi jöttét a hideg fagy, a hó és a szél.
Jégpáncélt borít az utakra, a folyókra, tavakra,
A gyönyörű vízesést mozdulatlanná varázsolja.
A Tél elégedetten szemléli várakozó seregét,
S, egy szélfuvallattal elhagyja rejtekhelyét.
Köszönti a fáradt Őszt, majd elküldi pihenni,
Fürgén felül a trónjára, - seregét munkára inti.
Kapcsolódó bejegyzések:
Egy tófalú élete
Hull a
Éhes Cinege!
Télapó baklövése