Havas erdő szinte érezni a békét,ilyenkor isten mutatja emberi képét.
Csendesen csordogáló patak,hallani a vaddisznó makk után matat.
Lábnyomok a fehér hóban,halak alusznak a téli tóban.
Jégvirág tündökől az ágon,a szél vágtattva seper át e tájon.
Mert ő az ur a fagyban,bújik előle őz,nyul,s a vadkan.
Varázsa van a rétnek,mondhatjuk gyönyörűen szépnek.
Ropogva lépünk,pirosra fagy rózsás képünk.
Ahogy magamelőtt látom,erdőt ,mezőt gyalog járom.
Nyugalmat ad nekem,ilyenkor lelkem csendje van velem.
Mert mi szebb mint az erdő,burjánzó és vadat termő.
Jó pár évemet falun laktam,a természettől sokat kaptam.
Csak kiléptem a házból,s láttam a szélben a fenyő hogyan táncol.
Hószinü felhők usznak az égen,de szerettem ezt nézni régen.
Valami megfoghatatlan báj,mi annyira kinoz néha már fáj.
Hópihe pihen a vállamon,sál tekerve körbe államon.
Tekeregve már álmaim utján,erdő mezön és a pusztán.
Havas erdő szinte érezni a békét,
ilyenkor Isten mutatja emberi képét.
Csendesen csordogáló patak,
hallani a vaddisznó makk után matat.
Lábnyomok a fehér hóban,
halak alusznak a téli tóban.
Jégvirág tündökől az ágon,
a szél vágtattva seper át e tájon.
Mert ő az ur a fagyban,
bújik előle őz,nyul,s a vadkan.
Varázsa van a rétnek,
mondhatjuk gyönyörűen szépnek
.
Ropogva lépünk,
pirosra fagy rózsás képünk.
Ahogy magamelőtt látom,
erdőt ,mezőt gyalog járom.
Nyugalmat ad nekem,
ilyenkor lelkem csendje van velem.
Mert mi szebb mint az erdő,
burjánzó és vadat termő.
Jó pár évemet falun laktam,
a természettől sokat kaptam.
Csak kiléptem a házból,
s láttam a szélben a fenyő hogyan táncol.
Hószinü felhők usznak az égen,
de szerettem ezt nézni régen.
Valami megfoghatatlan báj,
mi annyira kinoz néha már fáj.
Hópihe pihen a vállamon,
sál tekerve körbe államon.
Tekeregve már álmaim utján,
erdő mezön és a pusztán.
Kommentáld!