"Álmodjatok, álmodjatok hát, mert az álmodót meg lehet ölni, de az álmot soha. Aki nem álmodik, az nem tud kilépni önmagából; aki nem tud kilépni önmagából, az semmit sem ad másoknak, annak másoktól sem jár semmi, azt elhullajtja az idő: mint száraz levelét a fa."
Theodore Von Leviathan: Törött álmok
Félelemtől reszkető törött álmok,
Ordítják: Múlj el, te döglött álnok.
Halálba menekülő törött álmok,
Életre hívott Marionette-bábok.
Lelkem sírhantjára életem szarja ragadt,
Létem koboldja víg halálhörgésre fakadt.
Itt a vég, látom már a sötétséget a fény végén,
Vén kaszás keringőzik álmok pengeélén.
Törött álmok, összedőlt végzetek csarnokában,
Fetrengek minden kezdetek kiszáradt mocskában.
Törött álmok, összedőlt végzetek csarnokában,
Szenvedek minden ígéretek kiáradt poklában.
Kifolyt csontjaimból, elferdült eszmékkel
Új hazugság hamis életre kelt.
Széttépett szívem egyszer, csak még egyszer,
Dobbanjon ugyanúgy, mint régen ezerszer.
Törött álmok, embertestű istenek könnyeivel,
Több ezrek vak tekintetét könyvelik el.
Törött álmok, embertestű istenek könnyeivel,
Rég halott hitek bálványait kövezik meg.
Aszfaltra festett hősképek, égbe rajzolt hidegszentek,
Semmibe üvöltő lelkekig maró rideg tekintetek.
Ruhába öltöző egyszerű emberek, egyszerű tettekkel.
Új hőskultusz alkonya borulva emberiségre halkan kelt fel.
Kommentáld!