Gondtalan
évek úgy elszálltatok
Játékos percek megmaradtatok
Gyerek
fejjel minden oly szép volt
Nem
volt az égen komor, sötét folt
Csodaszép,
lágy, virágos mezőkön
Repültünk
a gömbölyű felhőkön
Erdő
közt madarakkal daloltunk
Zöldfüves
réteken barangoltunk
Nem
észleltünk rosszat a világba
Elmenekültünk
anyánk karjába
Az
otthonunk meleg szeretete
Gyermeki búnkat elfeledtette
A
nap ragyogott naiv arcunkba
Könnyű
szellő belefújt hajunkba
Kacajunk
az égig felhallatszott
Víg jókedvünk mindent beborított
Helyettünk
aggódtak a felnőttek
Szívvel,
odaadással neveltek
Óvtak
a gonosztól, minden bajtól
Féltettek a zavaros világtól
Ez
a szép álomkép most is bennem él
Harmatcseppes
hajnallal útra kél…
De elszállt, mint egy
szárnyaló madár
Mi
nem jön vissza soha- soha már…
Gyermekkorom,
mint egy szép látomás
A
múltból megmaradt felvillanás
Már
csak egy nagyon hű, kopott emlék
Amelyet
még ezerszer átélnék
Újra élni ezt a kort nem lehet
Felnőttként
kell élni az életet
Átélve
sok szenvedést, könnyeket
Megtapasztalni
az érzéseket
Eddig
a szépet, jót vettük észre
Eztán
lépünk a lét rögeire
Nem lesz, mindig ott szülő és otthon
Magunkra számíthatunk utunkon
De
ha a gyermekkorból mertünk
E szép
emlék beragyogja éltünk
Álmainkban,
ha néha visszatér
A
legdrágább kincsnél is többet ér!
Kommentáld!