Vagy szeretni tudsz-e engemet..
Vannak, napok mik nehezen telnek,
Az éjszakák is az ürességtől csengnek.
Vannak, olyan órák mikor megfeledkezem,
és a percek sokaságának rabja leszelek.
Vannak érzések miktől őrült táncot járok,
Vannak miktől néha a pokolban is helyet találok.
A gondok néha elválasztanak összekulcsolt kezeimet,
a nem úgy szánt gondolatokra is ráncololta szememet.
Tudom, mindenki járja a maga útját,
De valahol megtalálja boldog pontját.
Néha a ráncolt szem is mosolyogni látszik,
és ilyenkor a gondolatom is máshol játszik.
Rémisztő egy újabb nappal mi gondokkal máris tele van,
De ha így kezdődik a reggelt a napnak soha sem lesz vége.
Mosolyogom édesem.
Mert aki mosolyog, nem lehet vétkes.
Ne hidd, hogy nekem oly könnyű.
De ha mosollyal telik el napom kicsit egyszerűbb.
Mert találtam egy pontot, ami boldoggá tesz,
Ami az erőmből soha el nem vesz.
Hiszen minden csak rajtad múlik
és a holnapod is ezen csúszik.
Bántani másokat nem érdemes,
Mert a csalódástól maradásuk lesz kérdéses.
De már ezt is te irányítod.
Hisz, érzed, hogy ki az, aki melletted fontos.
Nekem az vagy és bántani nincs is szándékom.
A rossz napom nem rád zúdítom.
Így hát kérlek, az nap mikor minden tiszta
Úgy állj, hozzám hogy ne fordulj vissza.
Nos, azt nézd mi volt és mi lehet.
Hanem hogy bántani, vagy szeretni tudsz-e engemet.
Kommentáld!