Várakozás
Csend lett, üres
csend, szinte fáj a némaság,
még a madarak is abba
hagyták a csivitelést,
a tücskök és a
bogarak is elhallgattak,
feszült várakozás
tölti meg a teret.
Szívet feszítő vágy
tölti meg a levegőt,
valami különleges
vibrálás tölti meg a helyet,
minden megmerevedik,
remegés fog el.
egy hangot várok, egy
kedves hívó szót.
Valami furcsa
kegyetlen érzés lesz úrrá rajtam,
fizikai fájdalom
járja át az egész testem.
szinte
elviselhetetlen kínzó a gyötrelem,
a pokolban járok s a
lelkem sajog nagyon.
A rideg és sötét a világ mely zord magányba zár,
egy arcot őrzök a zsibbadt homályú csendben,
s vágyat melytől megfakult bennem a bánat,
elmémben káosz,
szenvedve gondolok reád.
Nyár van, trópusi meleg és mégis elfagy a virág,
lassul az idő, a szív megáll és kihűlnek az álmok,
fázós az élet, kába vagyok, elzsibbaszt a világ,
egymagam vagyok, és várom a csodát, hogy visszatérj.
Képek villódznak,
távoli homályból tekintesz reám,
porszemnek érzem magam és cseppnek a tengerben,
néha könny van a két
szememben, és még mindig fáj,
ha újra látom az
arcodat és hallom a hangodat
Várakozom, rögös úton
járva, ólomsúly alatt nyögve,
fáradtan bámulok e
megkopott szürke világba,
szívem magányos, lelkem szomorú és várok Rád,
s azon gondolkozom,
hogy tehetném jóvá amit elvétettem.
Bárhol jársz, tudd,
hogy mindenütt a szívemben élsz,
tudom, hogy nélküled,
álmaimat szétfújja a szél,
kérlek búj elő a
felhők mögül egy hajnalon,
törd meg a csendet és
legyen vidám a világ.
Ágota 2009-06-22
Kommentáld!