Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Vass szilánkot szórva…
Egy lankadt félhomályban,
a párna testű fűben,
lágy kéjmámorba zárva.
Most minden gyönyörű.
Szívem utat talál,
e gyermeki, együgyű
ösvények mentén,
mint álmot hímző tű.
És látom senki más
nincs itt csak te, meg én.
Egy édes szárnyalás
az élet zord egén,
talán az éj bár vermet ás,
de mégis él egy fény,
egy kínzó áldomás,
egy meddő, vak remény.
Bár kárba veszet múlt,
a káosz holnapomban
is csírájába fúlt,
őrjítő fájdalomba
vezet csak az út,
de ez az alkalom
egy édes árnyat nyújt,
mely most minket körbefon.
Most nincs múlt, sem jövő,
és megszűnt világ.
Csak lelkünkben feltörő
árama fűti át
az egyre dermedő
elnémult éjszakát,
melynek emlékfátylat szőtt,
él bennünk tovább.
És Én az Énbe vájt,
és kotta lett a szív,
és kulcsa lett a száj,
amely alatt a híd
ajtaját őrző zár
magát tagadva hív,
egy édes álmot tár,
de tőle mégis tilt.
Véget ért az álom,
kondult a harang.
Szél szánt át e tájon,
és megdermedt végszóra
egy elnémult kánon
öntudatlan módra
jégabroncsként átfon,
vasszilánkot szórva.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!