Igen, az apályt beleszőve én is azt éreztem visszavárod a "dagályt".
Na ezt jól megbeszéltük. Tudod, ha írok valakinek valamit, az az én nézőpontom, a tiéd is más természetesen. Általában messzebbről jobban rá lehet látni a dolgokra, mint annak, aki benne van. Persze aki "benne van" az meg érzi azt, amit a kölső szemlélő nem érezhet soha. (.............)
Szia...

Válasz

Köszönöm a hozzászólásokat,örülök,hogy olvastatok:))
Számomra az apály igen sokatmondó,hiszen az érzelmek is olyanok....hullámzóak,néha teljesen elapadnak,csak úgy, szó nélkül,néha pedig majd szét feszítenek....
És igaz,hogy újra és újra visszatérő jelenség,ahogy a homokszemekből is több milliárd van,és a hulló csillagokból is....ezzel azt akartam kifejezni,hogy talán mégsem mondom olyan komolyan azt a "menj"-et,talán szeretném még,hogy visszatérjen,vagy,hogy igazán sose fogyjon el,szünjön meg....
Igen kissé zavaros....akár csak Én;)
Üdv:Dia

Válasz

Nekem pedig úgy tűnik, nagyon jól indul,csak a homok meg az apállyal én sem értek egyet,de a vége nekem nincs befejezve,bocs de nekem ez jött le,üdv meni....

Válasz

Tisztelem az álláspontotok, szép kép az apály! Csakhogy (nekem!) egyazon mondatban előbb szerepel a pergő homok, amely szintén szép kép, és zaj nélkül fogy el az ember ujjai közül. Az apály is csendes, észrevétlenül hozódik vissza, de a hullámok zaja azért még mindig itt van a fülemben. Nekem a homokpergése zajtalan, de az apály a hullámok zaja miatt már nem az... A homok, ha elfogy marad a semmi,(hogy rövid legyek) az apály után, meg jön a dagály!, és ha tovább gondolom a hasonlatot -visszavárom a régi szerelmet???
Tehát nem az emlékezés marad meg, mert az a víz által hátrahagyott csiga, kagyló, és szemét, hanem időleges csak ez az állapot, mert jön a víz vissza. Nincs is apály, csak dagály a kettö egymás nélkül nincs is. Nekem ezért nem tetszik belekeverni a vízbe a homokot, mert abból sár lesz csak.
Egyébbként a Dia verseit sokra tartom!!! Csak az a bajom, hogy tovább gondolom sokszor az odaillesztett gondolatokat.
Hipp-hopp eltűnik észrevétlenül a víz, és hipp-hopp észrevétlenűl vissza is jön..., tehát nincs változás!

Válasz

..bocs, hogy beleszólok....de APÁLYKÉNT......igen...csodálatosan kifejezi az elmúlást....az elszakadást....abban az értelemben mikor a "nincs tovább"..még mindig "egymásra vigyázva"...még mindig egymásra figyelve .....talán nem is akarva.....de elfogadva....következik be....

Szép vers Dia.....és nagyon szép képekben írtad meg a fájdalmad....

Válasz

Neeeeeeem:) kedves László,az direkt apályként,tudod,ami csöndben halad,szinte észrevétlenül,aztán hipp-hopp eltűnik a víz,erre értettem itt:)
Örülök,hogy olvastál:)
Üdv:Dia

Válasz

Diána, csodálom aki képes keresztrímekkel írni, főleg ilyen jól!
(nekem talán 20-30 ilyen versem van)
A 6. sor "apályként" nem inkább apránként?

Válasz