Vészmadár
Vészmadár rémszerű árnyaként üldöz sötét múltam,
Tanúságok sorát hordozva, melyekből már sokat tanultam,
az elmúlt tíz esztendő tanúsága mindez,
mely emlékképeket sorokba rendez.
"Miért üldözöl vészmadár?Mi okból jössz így utánam?
Miért mondanál nekem bármit, s miért akarsz lehagyni?
Hisz tudod: gyorsan visz a lábam, s nem lehet itt már semmit sem letagadni...
E kérdésre pedig mit most itt neked felvetek, sosem tudok magamnak méltó választ adni."
"Miért akarsz a múltból jelenné válni?
Hisz a múlt már idejétmúlt, elkéne már hagyni!
A múltam lezártam. az már álomnak sem méltó,
valóságban élni, ez a nekem való."
A múltam hibáiból gyöngyfűzért fűzök,
s ez az, mit kéopzeletbeli sírom fejfájára kötök,
a sír , miről szó van, a múlt emlékének állított,
e tettemmel életemben mindent helyreállítok.
Mert nem számít a múlt többé, a jelen a lényeg,
minden embernek szól:" Léted csupán a jelen falai közt éljed!"
"Ne gondolj a búra, se a szomorúra,
főleg ha múltad erről szólna,
ne tétovázz, viselkedésed váltsd nagyvonalúra!
Nagyvonalúan: napjaid csak a jelenben éljed,
a jövő meg azért nem számít,
mivel nem tudhatod biztosan: mi lesz még véled?"
Kommentáld!