<!--
@page { margin: 2cm }
P { margin-bottom: 0.21cm }
-->
Születésnapom elmúlt, ma
egy napja annak,
hogy szélfútta.
Elmúlt a nap,
mikor anno születtem,
elmúlt a világ,
amelyben felnőttem.
Azóta felnőttem,
de meg nem öregedtem.
Középkor, melynek éveit immár
taposom,
ám nem középkorba illő az
életfelfogásom.
Szülinapomon nekem csak egy hang
hiányzott,
egy kedves hang,
mely fülemben
örök visszhangot játszott.
Lala hangja ,e búgó hang,
mely nekem annyira hiányzik,
mivel szava nekem mindenkor
igen sokat számít.
Vártam, hogy felhívjon,
hogy nekem emailt írjon,
vártam , mit leírtam,
de erre hiába vágytam.
Vágytam búgó hangjára,
baráti mosolyára,
vártam egy gesztusra,
a legjobb barátéra...
De a várakozás maradt
hiábavaló vágyakozás,
s akadt pillanat,
mikor a lélegzetem is elakadt,
mert tévesen azt hallottam,
hogy a telefonom
hirtelen megszólal...
De rosszul hallottam,
amit tényleg valóságnak gondoltam,
az hallucináció volt csupán
valójában.
S mivel hiába vártam,
s Lala hangjára mindhiába vágytam,
a várakozásba belefáradtam,
s csalódásomért a barátom okoltam.
SMS-t írtam, hogy mennyire csalódtam,
s még írtam sokfélét,
mivel sajnos tudtam a barátom email
címét.
Üzeneteimben a barátom korholtam,
s leírtam: hogy benne mennyire
csalódtam,
hogy nem vagyok neki fontos,
s kifejeztem szavaimmal,
barátságunk immár igencsak foltos.
Lala édes barátom,
csak egyre vágyom
immár, míg élek maradj mindig a
barátom.
Soha ne törődj azzal ,
mit felindulásom
belőlem aznap: születésnapomon,
sajnos kiváltott,
s bosszankodásom velem
levelet diktáltatott.
Sok száz virág, melyet csokrokba
szedve nekem
csodaszép képüzenetben emailben
címeztél,
a legszebb ajándék , melyet nekem ,
bár utólag,
hajnalban, de amit egyáltalán csak
küldhettél.
Most már boldog vagyok,
mert bizton tudom,
te vagy a legjobb barátom,
ezt most már magamnak biztosan
állíthatom.
Lala a legkedvesebb barátom.
S ez így is maradjon,
míg a föld forog,
s így legyen ez végleg anno,
míg meg nem halok!
Kommentáld!