Első versem, remélem jó lett. Kaphatok róla véleményeket? Igazából van egy másik is, csak azt enyhén szólva kifujjolták, így azóta nem írtam.^^

 Vers az igaz szerelemről

 E történet bár régi, s nem is oly érdekes,

 mégis örökérvényűnek hiszem, ez a lényeg, nem?

 Bár tény, mit én hiszek, vagy gondolok gyakran melléjár,

 mégis: talán most máshogy lesz, s senkit nem ér kár.

" Sára, lányom, jöszte! Gyere le, de mostan, rögvest,

 különben nem sok idő, s nem hallasz, csak fél füllel!"-

 hallik a szó lentről, a leány pedig szentül tudva

 hogy mégsem neki szólnak vár, úgy tetszik, hiában.

 Ugyanez idő tájt egy pásztorfiú őriz nyájat,

 szivében a boldogság édes folyamának árja.

 Szíve dübörög, időnek múlását várja, lesi,

 hátha szép kedvese időközben megérkezik.

 Azt bizony várhatja, szép kedvese nem s nem jő,

 édesatyja szava kő, nem áll útjába könnyeső.

 Hiában sír-rí a leány, atyja ellen szava nincs-

 "Sólyom leszel már, míg élsz, hisz más terved úgysincs!"

 Leány búja hatalmas, feje gondnak átadva,

 mást nem tudván karmos lába az ablakát kaparta.

 Nagy keservvel kijutott, s a fiú után kutatott,

 mert érzi, hogy az is épp a lány után sóhajtoz.

 " Itten vagyok, semmi gond, ne félj attól, ami jön"-

 hallá az ifjú szívében a leány hangját egy zömök,

 kisebb kőszikla mögül, hol nincs leány, csak sólyom már.

 Az előbb megijed, majd csak áll és riadtan vár.

 " Nem tudom, mi ez, de érzem, nem kell félnem."-

 gondolja a férfi, s szellemnyelv szárnyán így felel:

 " Még furcsa, de szívem mélyén tudom, hogy nem kell félnünk,

 mert hisz rengeteg időnk van, hogy mindezt megértsük."

 Szól, s noha nem biztos, hogy társa ezt megérti

 ő lehajol, és gyöngéden a vállára ülteti.

 " Ne fél, most már, itt vagyok!"- tekintete emezt súgja,

 majd elindul Napkeletnek, vállán a sólyommal.

 Mert hisz tán bolond, ki gyáva, s szeretni nem mer,

 mondom én, ki szintén úgy áll e verssel, mint a szerelmes,

 ki szíve mélyén szeretne, ám fél, ezért nem meri

 elmondani mi bántja, szíve titkolt érzésit.

 A lényeg csupán, hogy mindegy, hogy néz ki a másik,

 így egy a fontos: a belső, mely hiába nem látszik

 azért még ott van, vedd észre, s nyomban jobban leszel.

 Így talán még ez a vers is jobb lesz, még meglehet.