Vinczer László

      Ősszel

Lehulló, kifakult levelek köszöntenek,

Elvetik az élet-magot ismét az emberek.

Varjú károg a vetésen, s halni készül a berek.

Elszáll messzire a gólya és a fecske sereg.

Napok hossza rövidül, s jönnek a ’ber’-ek.

Domb alján kis falu, megannyi csöpp telek.

Utolsót fordul a néne, s befele őgyeleg,

Lopva még a vöröslő napkorongra mered.

Aludni tér minden, és én a jövőt tervezem.

          Négy évszak: Ősz

Meredek domboldalon szőlősorok,

A seregélyek terített asztala van ott.

Régóta érik a fürt a meleg őszi napon,

Igaz, az ó-bor már mind-mind a csapon.

Ott a puttony telik, emitt már must folyik,

Ne sajnáld a prést, hordód bizton telik.

       Az alma

Fát ültettem kertembe,

Izgultam is érette.

Lehullott a levele,

Ide ért az ősz szele.

Piros almám leszedem,

Pillanat, és elteszem,

Aztán télen: megeszem.

 Bugyi Anna

---- HÁLA. ----

Ültess fát, és sok virágot
Tedd szebbé a világot
Had nőjenek
Virúljanak
Jó levegőt adjanak.

Ültess fát és sok virágot
Így boldog leszel
Meglátod
Ápoljad
Vigyázz reája
Gondoskodást
Meghálálja.

--- ERDŐBEN ----

Szeretem a korai hajnalt
Amikor megjelenik a harmat
Amikor a madarak ébredeznek
Csiripelnek, és énekelnek.

Szeretek az erdőben lenni
Néma csendet meghallgatni
Természet ébredését csodálni
Elmélázni, benne gyönyörködni.

Szeretem a távoli harangszót
Mely felébreszt az ámulatból
Egy kis mókus siet az odújába
Mogyorót visz hamarjában.

Délután egy nagyot sétálgatom
A fák susugását hallgatom
Ágaik, hajladoznak, cirógatnak
Kellemes árnyékot adnak.

---- VIHAR ----

Mintha a dob peregne
Úgy dörög az ég
Pedig a vihar, távolabb van még
De érzem, mindjárt ideér
A villámok cikáznak az égen
Mindenfele
Mintha harsona üvőltene
Most bele
Egy villám valahól lecsapott
Akár a hegedű hangja,
Úgy visított
Egyszerre dörgés, villámlás,
Sivítás hallatszik
A zenekar lassan együtt dolgozik
A zenében átérezni a nagy vihart
Mely mindenkit
Felkavart
Majd lassan lecsendesedik
Hallkan szól a melódia
A vihar is tovább ment
Valahova
Érzem a fák suhogását
A levelek zizegését
A madarak vidám énekét
Ébredését
Az andalító halk zene
Most elnémúl
A nagy csend felülmúlhatatlan
Élményé alakúl.

ŐSZ KEZDETE.

Nézem a fák hajladozását
Érzem a lombok cirógatását
Nézem a hulló levél szőnyegét
Érzem már az ősz kezdetét.

Nézem, ahogy közeledsz felém
Érzem a lépteidnek a neszét
Nézem a szemednek ragyogását
Érzem a szívednek dobogását.

Nézem az ég gyönyörű kékjét
Érzem a nap gyenge melegét
Nézem a mosolyt az ajkadon
Érzem, hogy átölel a karod.