Nőnapra neked
drága jó anyám!
Nőnap közeledtén a magam módján,
hagy kivánjak neked boldog nőnapot drága édesanyám!
Most itt ülök én az ablaknál s fönn a sápadt holdat nézem...,
s tünődöm ez a március vajon mit hoz majd nékem?
Mert nem csupán március ez,hanem nőnap is egyben,
amikor talán kicsit erősebb a szeretet-az érzelem!
Tudom most mondani kéne valami szépet-valami kedveset.....,
amivel felvidithatom én a te szomoru lelkedet!
De hogy lehet elmondani néked hogy egy gyerek szive
mit érez... s azt hogy mennyire szerethet?
Lehet hogy hosszu évek teltek el egymás nélkül távol,
De tudd a csavargó gyermeked lehet a világban bárhol,
az ő szive egyet sohasem feledett,
hogy kitől kapta ezt a szép-de sokszor gyötrő életet!
Sok-sok éve már hogy eljöttem tőled és a világot járom,
de én ebben a mérhetetlen messzeségben azt a kicsi házat
mindig magam előtt látom!
Nem tudom a fáradt lelkem a világban meddig bolyong még?!
Hogy a nyughatatlan sebzett lelkem mikor mondja már elég?!
Nem csavargom tovább drága jó anyám feladom végleg-
S azt mondja a megfáradt lelkem" Elégvolt" hazamegyek!
De addig is anyám vigye el hozzád ez a fagyos éj a hangomat,
Jusson el ahoz a kicsi házhoz s szivedhez ez a pár gondolat!
S hogy a szerető szivemmel- ugy cirógassam tündöklő arcodat,
mint ahogy fel ébreszt álmodból ez a mosolygós pirkadat!!
Engedd hogy őszülő fejem a reszkető térdedre hajtsam,
hogy gyermeki szivemmel szivedet lágyan betakarjam....!
Hogy az anyai ölelésedben megfáradt lelkem megpihenjen....
mint születésemkor abban a csillogó anyai könnycseppben.!!!
Tul az álmokon......ott a végtelenben..........!!!!!
Vida Zoltán.
Kommentáld!