A fény ereje
Ma éjjel meztelenre vetkőzött a lelkem
Kinn a sötét éj kellős közepén.
Fürkésztem ijedten a csillagok birodalmát,
Kerestem a hitem erejének lakását.
Fázom a sötétség fekete teste érintésétől,
A csend mélységes magánya ölelésétől,
De valahol ott érzem szelíd pislákoló hunyorításod,
Hallom én Jézusom halovány hívogató hangod.
Ruhám szétterítem,puha ágyat készítek én Néked.
Ha földre esnél ,ne sérüljön törékeny tested,
Elődbe borulok,lábad elé kúszok,remegő kezemmel érintem Szent
tested,
Lelkem táplálékát,szívem vigaszát,hitem gondolatának
kristálytiszta forrását.
Jézusom, Te aki szereteted árasztod szívembe,
Alázattal fogadom vendégül Szent tested,
Ünnepi tiszta ruhát öltök minden látogatásodra,
Hiszem hogy mennyire vágyódsz a befogadásodra.
Vágyódsz a szétzúzott
szívembe férkőzni,
Velem együtt minden szenvedésbe, örömbe részt venni,
Segítségemre lenni , ha kell ismét a
kereszten meghalni,
Csak hogy érezzem
mennyire szeretsz, boldog lenni.
Segítesz beöltözni, tiszta ruhába bújni,
Most már nem fázom, lelkem tele patyolat tisztasággal,
Megtaláltam csillagom,magasra tartom kezembe, hogy mindenki lássa
Fényességed, beragyogja szívem sötét árnyékát,minden kis kalitkát.
Kapcsolódó bejegyzések:
Egyedül nem vagyok.
Tollpihe
Karácsonyi gondolatok
Zivatar