Folytatás
III.
Tizenegy gazdánk így most ülésre megyen:
Okosan dönteni, immár mit is tegyen.
Kongó a csend, néma, fagyos a hangulat.
Bősz bátorsággal mind játszák a kis nyulat.
Mi az, kollegák, csak marad a probléma?
Egy kis baj, s haragvó szátok újra néma?!
Végül a főnök menti a becsületet:
Ad a megoldásra még egy hetet.
Összenéznek a szakik bánatos képpel,
Jó kész tervvel ugyan közülük ki lép fel?!
Kényszeredetten felszólal hős Nád Ányos,
Ha ő megoldja, az neki nem hátrányos.
Eltelt a határidő, vége a hétnek,
Kollegáink ismét dolguk után néznek.
A vezér szól rögvest: kész a terved Ányos?
Felnéz erre szakink, az arca talányos.
Amig beszél, kefe bajsza is somolyog,
Pedig gond felhője körötte gomolyog.
Megvallom, a zsámoly, nos kész ugyan még nincs,
- Bár hiányzik ezért hajamból néhány tincs -
De koncepcióm már megvan, s kolosszális!
Tartósabb lesz még... lesz még a homoknál is!
Ez bíz vasbetonból lesz, mely nemes anyag,
E kéz, mely készíti majd soha sem hanyag.
Szerteszéled a tömeg, hazamegy Ányos,
Kinek munkája most lesz igen látványos.
Gyorsan sablonokat készít, sódert kever,
Nincs olyan ember, kit eme látvány lever.
Kész - nemsoká' megköt - boldogan felsóhajt.
Nem sejti még ekkor ő még e nem első bajt.
Mert jaj, valamit csak bizony elfelejtett:
Cementet masszába bizony bele nem tett!
Néhány nap elmúltán mindenre fény derült.
Leszedte a zsaluzást, s műve ledűlt.
Idétlen vigyor ült ki hősünk arcára.
Megőrült, csak ez lett a kisszék harc ára.
Folyt. köv.
Kapcsolódó bejegyzések:
A tudós közgazdák befejező rész
A tudós közgazdák 3. rész