Demagógok
(párttaggyűlés 1981)
Komor kapu, nagy épület,
Bús lépcsőház, tört tapéta;
Néhány elvtárs rád szemet vet:
Pisloghatsz, ez íly' planéta.
A falakon Lenin képek,
A teremben feliratok:
Káprázzanak benn a népek,
Vannak akik belül vakok.
Szól az elvtárs: csak előre!
Mienk a föld, a hatalom!
(Elhiszi, mert vastag bőre,
S gondolja, más csupa barom.)
Befejezi szólamait,
A közönség megtapsolja,
Bár nem mondott semmi mait,
Viszont ő a vezér borja.
Folytatják már új szónokok,
Demagógok, süket sémák;
A fejekben fagyos a fok,
De az arcok most is némák.
Majd a vita következik,
Okoskodnak előírtan,
Ki ellentmond, majd' megeszik,
Mégis mondják: csakis nyíltan.
Hazamegy az elvtárs este,
Enni sem kér, az ágyba dől.
Agya zsongó, fáradt teste,
Már nem fontos, ő ült elől.
Ha elalszik, s megjön álma,
Benne számos est-tekintély,
Ki törpévé, torzzá válva
Bíztatgatja: nosza beszélj!
Szólna ő, de szava nincsen,
Verejtékben fürdő néma.
Nem célja most, hogy port hintsen,
Futna csak, ám lába béna.
Elmúlt a kép, a reggel jő.
Minden elvtárs tekint körbe,
És hiszi azt, álmában fő,
Hogy a másik volt a törpe...
(1981)
P.S: Ma már biztos, hogy ilyen nincs
Közhatalom a legszebb kincs.
Ám vigyázzunk, viszzatérhet:
A törpe még újra élhet.
(2011)
Kapcsolódó bejegyzések:
Típus
Egyedül nem vagyok.
Tollpihe
Karácsonyi gondolatok