Ébredj
magyar, hisz megint rázzák ezred év bölcsődet…
Eljött a vég kezdet mit vártunk, s tán ez oldja görcsödet!
Sosem volt szabadságunk szerezzük hát vissza…
Feslett hatalmak tiporják napjaink, vérünket
politika issza!
Ébredj
magyar, el jő még áhított kánaánod e létben…
Vívták dicső hazafiak harcunkat egykoron, legott még feküdtek a vérben!
Neked csak állni, s végre kiállni kell azért, melyben hiszel…
Ne félj anno te választád, hatalom egységben te vagy, az nem visz el!
Ébredj
magyar, jövendő múltad emlékeit tapossák egyesek…
Miközben nemzeted hitvány rabszolgájaként életedet tengeted!
Álmod mit láttál az a való, nem éber árnyékszék hozománya…
Ne nézd az új kaput, mert nekünk az mint mindig,most is zárva.
Ej
mire vársz még kelj fel, elhozák a reggelt Őseid…
Védd meg mit rád hagytak, végre életet élhessenek utódaid!
Derékhad törte eddig jellemed, nehogy gondolkodjál…
Oltják fentről vesztett csata ez, inkább emigyen sanyarogjál!
Higgy
magadban Árpád népe, nem véletlen hogy Kárpátokban vala…
Erős nemzet a miénk, tetézte már gondjaink vert zsiványok hada!
Felocsúdtál végre, s látod e kinti világot, hol élet nem fanyar!?
Minek nékünk megannyi szenvedés hát ébredj, ébredj fel Magyar!!
(Viktor Knoll)
Kapcsolódó bejegyzések:
Hű maradj hazádhoz
Én hazám
Börtön e világ
sárkány