Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Ezüst esőt szórt az október délelótt,
az esernyőmet nyitnám és megláttam Őt.
Csak néztük egymást elámultan, kábán,
szemed nem eresztett a villamost várván.
A villamos elment én kövülten álltam
ott, mintha gyökeret vert volna a lábam.
két kis ázott veréb a járdaszigeten,
miért maradtunk itt, csoda ez, rejtelem.
Rózsaszín köd úszott fénylő szemünk elé
megbűvölten elindultunk egymás felé.
Igy szólt: - már nagyon régen ismerem magát,
- én is, s szavamra a döbbenet megállt.
Nem szólt szájunk érezted szív rezdülésem,
megöleltél a pillanattól részegülten.
Sorsfonalunk összeköttetett az égben,
tudtam én is mikor kék szemedbe néztem.
|
|
Harmath Jozsef írta 1 hete a(z) Már tudom-- blogbejegyzéshez:
köszönet
Vincze László írta 2 hete a(z) Már tudom-- blogbejegyzéshez:
Örülök a versednek! - bár ha égitestről van szó akkor Nap...
Vincze László írta 2 hete itt:
03. 11 talán még van remény?
Harmath Jozsef 3 hete új blogbejegyzést írt: Már tudom--
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó bejegyzések:
Egyedül nem vagyok.
Tollpihe
Karácsonyi gondolatok
Zivatar