Életszemlélet
Ember ki élsz rongy köznapban
Dolgozol vagy éppen henyélsz
És reménykedsz balgán abban
Hogy holnapra nem fog el félsz
Hagyd a gondod sodorja szél
Köpj a porba és röhögjél
Gyúlnak fények futnak férgek
A homályon mikor tör át
A tiszta lét s hova tér meg
Te átlag mondd mi várhat rád
Feledd sorsod a percnek élj
Köpj a porba és röhögjél
Bankó zizzen tallér csendül
Számolják a szikár kezek
Ám valahol benn csak csend ül
S egy húr többet tán nem rezeg
Ne túrj pénzt mert folyik több vér
Köpj a porba és röhögjél
Homlokodon a koszorú
Tövisből van vagy ékesít
Kis dicsőség hosszú ború
Bölcs gondolat most nyomort szít
Nézd az élő glória gyér
Köpj a porba és röhögjél
A tudomány mint hatalom
Protekciót keres ravasz
Míg a másik marad talon
Terméketlen így lesz javas
Dörzsölt fejbe hidd el több fér
Köpj a porba és röhögjél
A barátság mint őserő
Megvéd minket majd' mindentől
Mondjad mikor jön ez elő
S kétség veszély vajh' milyen tőr
Őszintétlen mércével mér
Köpj a porba és röhögjél
A becsület ér legtöbbet
Meglop közben jó barátod
S hiszi téged a pénz fölvet
Az igazat most meglátod
Ha kell rosszabb az ördögnél
Köpj a porba és röhögjél
Ha eltipor a szerelem
De számodra szívben nincs hely
Lelkedben bú-virág terem
Csillog mint egy arany kehely
És ha benned pusztít a tél
Hullj a porba ne röhögjél
Betegséggel jő a vénség
Tipegsz báván bámulsz bambán
Szobád marad csak a térség
Emlékezel kicsit tarkán
De ne állj meg, hogy köhögjél
Köpj a porba és röhögjél
Aztán egyszer jön a halál
Kaszájával suhint feléd
Ne reménykedj hogy nem talál
Mert ez ellen semmi nem véd
De míg tested nem lesz földnél
Köpj a porba és röhögjél
(1987)
Kapcsolódó bejegyzések:
Egy nap az Úrnak
nem mehetek
Lépegető
Megfejtett talány