Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
7 hónapja | Kapcsos Károly Rézi | 1 hozzászólás
Ezüstben bíbor.
Ezüst volt a rét
s körötte ragadós a homály,
éreztem ez a vég,
fogaid felsebezték mohón a szám.
Kezed nyúlt kért még,
s magával ragadott a vágy,
szemedben izzott a fény,
és te lettél az édes búcsúpohár.
Ezüstös volt a fürtöd,
s meredő mellbimbódnak színe is,
sebzetten csak tűröm,
utolsó nászunk végakkordjait.
Vállaim vadul gyűröd,
én mohón nézem rózsád szirmait,
vágyaid féktelen űzöm,
s fészkedre tapasztom forró ajkaim.
Az ezüst rét bíborba úszott,
a végtelen csak egy kérészi villanás,
kagylód magába húzott,
pulzáltam benned s átéltem a csodát.
A vég volt, nincs fojtatás,
a hegyek maradnak, a szellő elsuhan,
s elmaradt a feloldozás,
az űr, az illatod, nekem az maradt.
2009.05. 13. Rézi.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó bejegyzések:
Egyedül nem vagyok.
Tollpihe
Karácsonyi gondolatok
Zivatar