Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Nekem álom kellett,
jégre tűz, olvadj bánat,
hiába kívántam hármat,
egy se teljesült.
Nem kaptam, pedig adtam,
szót a némuló világnak,
fényt a sötét éjszakának,
csillag, gyémántragyogást,
egy életet, semmi mást.
Mikor folyóba léptem,
zavaros vízében,
hullámokká tőrt
Nap festette képem.
Halak úsztak, rám se néztek.
Idegen voltam otthonukban,
nem vigyáztam,
kagyló vágta lábam,
vérem lassan csepegett.
A vén hídról nevetett
egy árnyék, ki volt, nem tudom,
majd szétfoszlott alakja,
a habok futottak alatta.
Nem is csobbant, csak eltűnt,
mint álom a hajnali fénybe,
talán ott se volt, talán képzeltem,
mégis, mintha fájna, könnyeztem,
és az akarat gyengülni látszott.
Már nem akartam elmerülni,
a rakpart lépcsőjén egyedül ülni.
Repülni akartam, felhőkkel játszani,
elbújni mögé, senkinek se látszani,
fekete folttá lenni, üres semmivé.
Rájöttem, talán nem is vagyok,
és nincs semmi fontos, mit itt hagyok.
Jövőbe kell lépni, járt utat, járatlanra cserélni,
talán akkor, kedvét leli bennem újra az élet.
|
|
Vincze László írta 3 napja itt:
02. 16 benéztem, előbb- utóbb remélem összejön a csapat (ismét).
Vincze László írta 1 hete itt:
Szervusz Józsi! Olvasom a verseidet, kb. mennyit írtál eddig? Régen nagy élet volt itt, rengeteg új verssel. Az élet kissé tovasodort most talán ismét megpróbálhatjuk, ha lesz hozzá elég aktív. tag!
Harmath Jozsef írta 2 hete itt:
én sokat vagyok itt...üdv
Vincze László írta 2 hete itt:
Ha van még valaki írjon!
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó bejegyzések:
Egyedül nem vagyok.
Tollpihe
Karácsonyi gondolatok
Zivatar