Hónapok
Évkezdő a jég január.
Magas kékes hó, zúzmara,
Vacogó szél és mínusz vár:
Hideg szívű, de szép ara.
Reménykedő a február.
Olvadozó a hóvilág,
A téli táj szemet nyit már:
Egy kis hírnök jégcsapot rág.
Táncos szellős s március,
A tavasz már be-be zenél,
Engedi, a télből kifuss,
Népes mező, néha zord szél.
Bohó bolond víg április,
Pattan a rügy, zizzen az ág,
A virágok illata friss,
Vidámmá lesz a bús világ.
Szép leányi, remény május,
Tarka vidék, langyos eső,
Melyet kérsz, hogy terméshez juss,
Zöld gabona, sárgát leső.
Nyár eleje, tág június,
Eső esik, kisüt a Nap,
Ábrázata még oly fiús,
Érő gyümölcs rá a kalap.
Tüzelő szak, hő július,
Szőke mező, bő aratás,
Kis szabadság - fekete tus,
Mert az élet ma olyan más.
Még meleg forr - augusztus,
Görög dinnye, piros, édes,
Melyre nagyon támad gusztus,
Örök a nyár?! - Igen kétes.
Tűnő távlat a szeptember.
Telt iskolák, szőlő szüret.
Fűteni még ugyan nem kell,
De nemsoká' ég a tüzed.
Szeliden bús az október.
Levél barnul, majd csendben hull,
Hideg a szél, az eső ver,
Csobog a perc, majd elhalkul.
Deres füvű a november,
A nagykabát csalogató.
Tapad reánk a bús szender',
Rájössz, nem vagy mindenható.
Súlyos felhős a december,
Majd halkan hull a hideg hó,
Házat hagyni senki nem mer,
Most jó ám a baráti szó.
*
Íme, itt van az év vége:
Leakasztod a naptárad,
De faladnak lesz új éke,
Mert az idő el nem fárad!
(1981)
Kapcsolódó bejegyzések:
Egyedül nem vagyok.
Tollpihe
Karácsonyi gondolatok
Zivatar