Hűvös nyári éjen az erdő tücsök ciripelésétől hangos,
tücsök koma fűben ülve , ki hallgatja, annak vígan cimbalmoz,
a zöld réten levő tónál táncukat a szitakötők a víz felett járják,
tücsökzenére ropják, s ki elfáradt, azt váltják,
késő éji mulatozásukat így hajnalig folytatják.
A messzi távolban erdei bagoly huhogása hallik,
titokzatos éji őr ő, ki egérre szívesen vadászik,
zsákmányát, ha elkapja, hirtelen szájába ragadja,
s eledelével csőrében a terepet hamar el is hagyja.
Az erdő távoli zugából harkály kopogása hallik,
irdatlan kopácsolás lehet az, mely tőlünk távol, éppen ott zajlik,
mivel a harkály azért ütögeti csőrével e szegény fának odvát,
hogy előcsalja onnan egyébként félénk, leendő zsákmányát
Csőrével a fának réseit kutatja,
s ezen tevékenysége talán mulattatja.
De a bogár vagy féreg, ki majdan eledele lehet,
biztos , hogy nem örül, inkább csak retteghet,
mert zsákmánynak lenni nem szórakoztató,
zsákmányolni az igen, az inkább mulattató.
Képzeletemben hűvös nyári éjen az erdőben járok,
s magam előtt látom e képet, amit most az erdőről rajzolok,
mert a nyári erdő éjjel igencsak izgalmas,
benne botorkálva kiutat találni nagyon hosszadalmas.
Kapcsolódó bejegyzések:
Egyedül nem vagyok.
Tollpihe
Karácsonyi gondolatok
Zivatar