Bizony drága Rita, már elkéstél... a szavazó gépet nem tudom megváltoztatni és a nevezési határ idő is régen elmúlt :(( Majd talán legközelebb!!!! Sajnálom, mert nagyon jó kis vers lett...

Sziasztok!
Ebben a blogbejegyzésben most csak a nevezett verseket hagytam benne, hogy jól átlátható legyen. A kommenteket kitöröltem, ezért azokat ne keressétek! A játékunk lezárult, átnézetem és Karácsonyra remélem meg lesz az eredmény ;)) Lesz egy közönség díj is, amire Ti szavazhattok! Arra kérek mindenkit, hogy adja le szavazatát a neki legjobban tetsző verses bemutatkozásra! Szavazni 2010. 12. 24. éjfélig lehet a nyitó oldalon!
Arra kérek minden ide látogatót, hogy szavazzon!!! Tiszteljétek meg szavazatotokkal az alkotókat!!!!
Köszönöm

Válasz

SzaBó Rita

Elkésett vers önmagamról

Hitoktatóként dolgozom,
apró-cseprő gyermekekkel,
kicsi két kezüket fogom,
vezetve öket a jó Istenhez!
Kebelemben szeretet
lángját hordozom,
szívemben krisztusi csóva ég,
lelkemet a szeretet hője járja át,
e melegből sohasem elég.
Hitemet követve keresem
a mindennapi betevőre való bért.
Bátyám szeretete szívemben él,
családom szeretete koszorúként ölel,
szeretteimmel való létem
Istentől szép ajándék.
Két kiskutyám van,
s két pici cicám még,
velük körbe véve
tengetem napjaimat,
míg el nem ér a vég!

Válasz

Lakatosné / szül. Schumacher Ilona


Hadifogságból hozta magvam, apám!
Negyvenkilenc szilveszterén, megszült jó anyám.
Cseperedtem Babszem Jankó módra,
Nevelgettek volna öregszüléim, jómódra!
S mihelyt kisszék nélkül, fölértem az asztalt,
Befogtak szüleim kedvesen, a paraszti sorba.
A tejből sok kistányéros géppel, tejszínt
Majd vajat köpültem, két kézzel úgy szint,
S mert kellett a pénz íróját ihattam jó izűen.
Mezitláb sós káposztát taposhattam télidőben,
Miből lett fenséges szárma, toros abának levével.
Közben verseket faragtam magamnak rímmel,
Kis iskolásan kedves öreg falumban Rímen.
A több száz- év után átkeresztelt Rémen.
Fodrász voltam harminc igen kemény évet,
Most bajaimmal szeretnék küzdeni negyven-négyet!


2010 december 13

Válasz

Kiszáradt fa...

Családnevem ősi vértem,
nagy neveket,kőbe véstem.
Madai név,lassan emlék,
kihalóban a Nemzetség.
Katalin a keresztnevem,
könnybe lábad most a szemem,
Édesanyám után kaptam,
Őt is régen elsirattam.

Bátyáim is eltávoztak,
Gyökereim elsorvadtak.
Kiszáradt fa vagyok magam,
S lassan őszbe fordul hajam.
Gyermekeim,unokáim,
férjem és a jó barátim,
vesznek körbe szeretettel.
S az ősi vér,nem veszett el!

M.Katalin 2010.november

Válasz

A „ Ratkó-korszakban” hozott a gólya,
számomra már akkor szűk volt a pólya !
Szerettem volna a világot bejárni,
S nem otthon ülve, sült-galambot várni!

De sorsunknak könyvét sajnos nem mi írjuk,
Beállunk a sorba s bégetünk…míg bírjuk.
Gyermekeket szülünk, unokát nevelünk,
Dolgozunk, szeretünk, s mind többet temetünk…

Fájó szívvel nézzük bolygónk haldoklását
A tisztesség a becsület sárba taposását.
Elhagytam a fővárost s megleltem a békét,
Remélem itt érem meg életemnek végét!

Cserhát ölén pici falu, s mesebeli házikó.
Kristálytiszta levegőben koncerted ad egy rigó.
Életemnek országútja végül idevezetett,
Bevallom,hogy amit érzek az HÁLA és SZERETET !

Válasz

Létem

Jó pár évvel ezelőtt születtem,
a fák, bokrok akkor nem rügyeztek.

Álom havát azóta szeretem,
van két angyal, kiskamasz gyermekem.

Az Alföldet dombokra cseréltem,
Somogy ország kapuján betértem.

Vászonra kívánkozó, szép tájon,
várom, az ihlet újra megszálljon.

Drága anyukám, drága apukám,
pár szót ejthetek rólatok csupán.

Tőletek oly messzire tévedtem,
rajtam szeretetetek bélyege.

Viselni fogom egy életen át,
betöltitek szívem rejtett zugát.

Küldetésem van, fontos feladat,
soraimból rájöhetsz te magad.

Szeretet lángját őrzöm, éltetem,
ősi harcra tettem fel életem.

Válasz

Kishonthy Csilla

Nevem régi, magyar megyénkből ered,
Csillának egy álom keresztelt;
Harminchat éve járok utamon,
Három gyermekem viszi tovább családunk.

Édesapám elment korán,
Tudom, valahol kitartón vár rám,
Édesanyám grófi család sarja,
Helyét azóta is nehezen találja.

Legjobb barátom tán szomszédom, a Templom,
Esti fénye, harangja nap, mint nap elvarázsol.
Volt sok tervem, vágyam, maradt reményem, álmom,
De legfontosabb már Férjem, és Családom.

Több volt e vajon mosolyom, mint könnyem?
Egyik a szemet tisztítja, másik a lelket.
Próbálok megtenni mindent, mit tennem kell,
S oda érni, hova kell, ha majd mennem kell.

Válasz

Életem-hitem

Vándorbot kezemben, kulacsomban borom,
Időm mivel töltsem, miképp hagyok nyomot?
Nemez fedte jurta, a lovam legelget,
Cirádás betűim életet lehelnek.
Zizzen-sercen a toll máris kész a strófa,
Elkészül az egész, első kakasszóra.

Lám apám, s jó anyám újra itt van velem,
Áldott álomképek, könnyeimet nyelem.
Somogyország hazám, Koppány herceg földje,
Zeng a dal dicsérve, nem aki megölte.
Leányom, virágom éltesd, valld a múltat,
Óh, ha hited hagyod, a pallos lesújtat.

Válasz

Énéletrajz

Az alföldön láttam meg a napvilágot
Ott hol valamikor még Rózsa Sándor is vágtatott
Bár volt gyerekkorom mégis láttam elég bánatot

Ahogy cseperedtem növelték bennem a tudatot
S mint minden rendes gyerek tiltakoztam ellene mit az iskola velem tudatott
Persze mind két szülő rendes példát mutatott

Éjjel nappal dolgoztak folyton folyvást
Nővéremmel ketten hamar megismertük a háztartást
Mikor eljött az idő mint legkisebb királyfi elindultam mert untam a kapálást

Szegény királyfi lévén csak Esztergomig jutottam
Itt megtettem amivel már korábban is próbálkoztam
Családot alapítottam méghozzá nagyobbat mint amiről álmodtam

A világ megváltását másra hagyom
Az élet nem lett könnyebb és van elég gondom
Család mellett kincseimet versekben hordom

Válasz

Én

Rendszerváltás évében,
Karácsonyi ajándékként érkeztem Hódmezővásárhelyen.
Nagymamámnak köszönhetően
Hajnalka lett a nevem.
Gyermekként főként fiúkkal barátkoztam,
Bújócskáztam, fociztam.
Kamaszként, mint harmadik gyermek,
Szüleim engem már lazán neveltek.

Elvégeztem az iskolát,
A szakmám pénzügyi-számviteli előadó lett.
A „nagybetűs” életemet pultosként kezdtem Vásárhelyen,
Majd a szerelem Eger városába repített.
Itt kaptam már hideget, meleget,
De a szívem csak itt marasztal engem.
Sokat tanultam, türelmet, adni önzetlen szeretetet.
Egyre tisztábban látom már, hogy mennyit ér az élet...
Carpe diem!!!

Válasz